Szifilisz 2. Harmadszor hallgatom, még mindig fos, de még mindig epic ahogy a tanár egy ablakmosóval lehúzza a vizet a tábláról mielőtt újra írna rá. Ezt tanítanám a tanárképzőn. Eldöntöttem, hogy vagy nem járok be túl sűrűn, vagy inkább fogom a tavalyi/tavaly előtti jegyzeteim és csak azokra jegyzetelem a pluszt, hátha ér valamit majd a félév végén.

Szeminárium 4. Visszajött a tanszékvezető a medencetörésből, úgyhogy az utolsó szemináriumot megint ő vezényli majd. A mai órán csak egy röpke félórás bevezetőt hallottunk, már negyedszer majd önkéntes kijelölés alapján kiválasztottuk a jövő heti előadókat. Tekintve, hogy a diplomatémámmal egyelőre semmi említésre méltót nem haladtam még fingom sincs mit adok elő. Ha megint valami faszom témát kell, ami nem érdekel, kurva mód dühös leszek, mert szarul fogom csinálni.

Utána egy kis kitérő után hazahúztam, ahol már várt egy fél adag borsófőzelék, két csirkecomb és a Dexter utolsó két része. Négykor vissza az ELTÉre ahol logika órám volt ma. Nem kertelek egy fos volt ez is. Egy legalább hetvenéves nő tartja, ami nem lenne még gond, ha nem késne, nem beszélne lassan és nem tartaná az órát negyed órával tovább, de az anyag halálunalom és egy wordben írt jegyzetet nézünk kivetítve és görgetve egész órán. Kb. 10 percen belül bezárt az agyam és majdnem végig aludtam is. Hétfőnként úgy látszik ez jut nekem az egyetemen. Az egész első látásra olyan mint bármelyik másik tárgy aminek köze volt a halmazelmélethez. Ahogy a formális nyelvekben a nyelvekre akartuk ráhúzni a matekot, itt az az emberi gondolkodásra. Gondolom a folytatás is hasonló lesz, csak másokról nevezik majd el a tételeket.

Aztán megnéztük a Dexter utolsó részét és meghalt Rita :’( :’( :’( :’( :’( :’( :’( :’( :’(

Nagy nehezen, de ezt a filmet is sikerült megnézni. Nehezen, mert a jó ötlet ellenére a film szar volt. Hosszú és zavaros. Az egésznek a lényege kb. az utolsó percekben esik le, vagyis inkább sokkal később, amikor mondjuk a kíváncsi néző felcsapta a wikipedia-t. A filmet amúgy nagyrészt a szlovákok és a csehek csinálták ezért nem is meglepő, hogy az első változat amit leszedtem szlovák hanggal és angol felirattal jött. Persze ennél az angol hangos verzió sem volt sokkal jobb, mert mindkettő elég vegyes volt. A hajrá, a kurva, pár név azok magyarul voltak, a népdalok meg szlovákul. Mi azért az angol szinkronos verziót választottuk magyar felirattal.

Az info-k utólagos elolvasása után, úgy tűnik mindenki létező személy volt a filmben, amit díjazok viszont pár dolgot nem igazán. Ilyen volt a két kémkedő szerzetes akiket a katolikusok azért küldtek, hogy bizonyítékokat szerezzenek Báthory grófnő vérengzéseiről. Ezzel még nem is lett volna hiba, ha nem fából készült görkorcsolyán nyomultak volna, melyet aztán felhúzós hójáróvá alakítottak és a végén még egy ejtőernyőt is bevetettek. Mindezt 1610-ben. Kicsit ez a rész a Van Hellsingben is látható baromságokat jutatta eszembe.

Na aztán, hogy a lényegre térjek végre, lássuk a történetet. Eredetileg ugye mindenki úgy tudja, hogy a történelem legnagyobb gyilkosa volt a hölgy, akit több száz ember halálával hoztak összefüggésbe és a nemesi tanács el is ítélte. Aztán a néphiedelem addig vitte a történetet, hogy Drakula grófnét csináltak belőle, aki szűzlányok vérében fürdik, hogy örökké szép maradjon. Ezzel szemben a film azt hivatott bemutatni, hogy ő valójában egy összeesküvés áldozata, melyet tőszomszédja Juraj Thurzo tervelt ki és hajtott végre, hogy megkaparinthassa birtokait, melyek akkoriban elég nagynak számítottak pláne egy nő kezében. A dolognak lehet némi alapja és a történelem során voltak is akik nem fogadták a perek jegyzőkönyveit és szemlátomást a film ezeknek állít emléket.

Vagyis adott egy történelminek beállított film, mely nem mentes pár baromságtól, de ettől még jó is lehetne, de nem az. Az események néha nem konzisztensen követik egymást, sokat ugrálunk időben. Néha nagyon is siet az egész, hogy mindent bemutasson. Aztán következnek Erzsébet látomásai és kis híján meg is őrül és tényleg ő lesz a Vér grófnő, de aztán mégsem. Megfogadja a jövendölést, de onnantól már nincs kiút. Körbe van kerítve árulókkal. A helyzeten isteni segítségként a két szerzetes finomít valamit, de a végzet elkerülhetetlen. Báthory feltételezett bűntársait elégetik, ő magát pedig szobafogságra ítélik amíg aztán egy nap halálba imádkozza magát.

Szóval tetszett is egy kicsit, meg nem is, de moziban egyáltalán nem ajánlom a megnézését, mert két és fél óra tényleg sok erre.

Aki nem ismerné a kifejezést, azt jelenti, hogy jelen állapotban minden olyan helyen jártam már ma a neten, ahol szoktam, blogok, fórumok, híroldalak, letöltő oldalak, és most mocskosul unatkozom. Persze ez nem teljesen igaz, mert hivatalosan nem unatkozhatok, de mégis olyan érzés. Olyan az egész mint elérni az internet végére. Gyakran megesik. Ilyenkor szoktam régen nekiállni játszani, vagy filmet/animét nézni, de mostanában gyakran ehhez sincs hangulatom. Amit megnézek azt a kedvesemmel teszem, még akkor is ha 10 perc után már alszik is. Most például kedvem lenne olvasni, de egyetlen könyvem sincs amit elolvasnék, csak 20-30 szövegfájl formájában a mobilomon. Most például az Eragon, az Ezerarcú hős és az egyik Csillagok Háborúja regény mellé simán odavenném az első Dexter regényt, mert tökre érdekelne miből készült a sorozat, melynek oly nagy hirtelen a fanjai lettünk. De lehet, hogy most egyszerűen befekszem az ágyba és elindítom a Sega MegaDrive 2-őt és játszok egy kis Super Mario-t, mert az ilyesmit nem lehet csak úgy megunni.

A minap voltunk a Mártélyi holtágnál egy kicsit szánkózni, persze szánkó nélkül, mert az nagyon mocskos volt, nagyon fenn volt a padláson és nagyon nem fért volna fel a biciklire. Ezért nagy szemetes zsákot vittünk, hogy aztán csússzunk párat a töltésoldalban. Csakhogy helyettem inkább egy kis hiba csúszott a tervbe, vagyis mégis inkább én csúsztam, el, bicajjal. Ha lett volna kamera most mehetne a Csízbe. Hősködni akartam, hogy mekkora menő vagyok, én jégen is tudok biciklizni, csak megfordultam, hogy hátranézzek, a kezem egy kicsit elfordította a kormányt, a fellépő oldalirányú erők pedig pillanatok alatt megsemmisítették a csekély ellenállást tanusító csúszási súrlódási erőket. Magyarul seggre estem. Vagyis jobb lett volna ha seggre esek, de egy kicsit fölé sikerült, úgyhogy most nagyon kriplinek érzem magam. Azért ha már ennyit tekertem csúsztam egy én is, de szomorúan konstatáltam, hogy a derekam minden mozgást és a legkisebb érintéseket sem hajlandó elviselni, nem hogy azt, hogy azon csússzak le egy nem éppen tükörsima felületen.

Másodszor térdelve csúsztam. A derekam megúszta, de a térdemnek azért fájtak a kisebb akadályok. Valószínűleg hasonló eredményeket érhettem volna el, ha megveretem magam a helyi nyóckerben. De azért a kirándulás jól sikerült, jól éreztük magunkat, sétáltunk a holtág jegén, firkáltunk a hóba és csináltam panorámaképeket is. Persze most iszonyatosan fáj, de talán a holnapi termálvíz hóesésben majd segít. Addig fényképezgetem kicsit a macskát is, nehogy megsértődjön, bár nem érdemli meg, mert nagyon megkarmolt, de így jár aki az oroszlán farkát húzogatja.

Amúgy vizsgaidőszak záró blog bejegyzés. Tömören: a BME-n 4 nem teljesített tárgy mellett csak négyeseket kaptam vizsgára, szám szerint négyet. Ehhez hasonló eredményem nagyon rég óta nem volt. Ezen kívül az egyik gyakorlat hármas lett, a szeminárium meg ötös, úgyhogy tanulmányi átlagom négyes teljesen. Az ösztöndíj átlagom már kevésbé, a 14 nem teljesített kredit eléggé aláássa ezeket a szép eredményeket. Sokkal az ELTE-n sem volt jobb a helyzet. Algoritmusokból kettes lettem, majd még kétszer elmentem javítani mire ötöst adtak. A JAVA-m négyes lett, de tantárgykód mizériák miatt még mindig nem írták be, a két tanár meg most valami külföldi konferencián nyomja. A többi fos lett, formális nyelvek kettes, mert nem volt kedvem elmenni javítani a második zh-t, a vizsgán meg a tapasztalatok szerint esélytelen 80%-nál jobbat írni, diszkrét matekból pedig megbuktam. Ami nem meglepő, mert egy fél napot tanultam rá és egyáltalán nem jártam be órára.

Diplomamunkám jelenleg úgy áll, hogy lenne feladatom, de még nem álltam neki. Ki kéne deríteni, hogy az atomicAdd nevű függvénnyel mi a gebasz, mert látszólag az lassítja be nagyon a kódot. A következő félévben már több dolog is lesz, de legalább tantárgyakból nem. Összesen 4 tantárgyam maradt az alapképzés szakaszából amivel még adós vagyok. Statisztikus fizika, szilárdtest fizika 2 (alias szifilisz), numerikus módszerek és az Elméleti Fizika Szigorlat. Nagy falat, de a 3ra van egy félévem, a negyedikre meg egy nyaram, bár nem igazán szeretném arra használni, pláne, hogy az ELTE-hez csinálnom kell egy hat hetes szakmai gyakorlatot is, amihez még találni kéne céget is. Én Mediso-ra szavaznék, de erősen kétséges. A többi tantárgy az ELTE-n nem tűnik vészesnek így név alapján, persze valószínűleg ki fog derülni, hogy nem ilyen fényes a helyzet, biztos sok szart megpróbálnak majd belém erőltetni.

And now for something completely different. Mostanában ráálltam arra, hogy a laposomat használom. Kevesebbet fogyaszt, kisebb zajt csinál és nem lehet rajta komolyabb játékokat játszani, a 16:9-es képernyőjének köszönhetően viszont mintha nagyobb képe lenne, mint az asztali monitoromnak, mert ezt ugye teljesen betöltik a széles képarányú videók. Közülük most főleg Dexter megy. Egy hete néztük meg az első részt, de azóta már két szezont lenyomtunk. Haláli. Csak az a baj, hogy nagyon hosszú egy rész. 53 perc még az X-akták/Rejtély 45-48 perces hosszán is túltesz. Igaz a fölösleges plusz visszaemlékezéssel és egy hosszabb introval telik, de ezért nem lehet csak úgy falni, mint a könnyed huszonpár perces animéket, melyekből régóta nem láttam egyet sem. Néha megnézek egy-egy részt Mirivel, de magam már nem is töltöm, nem is keresem. Elmúlt, vagy elhalványult.

Játékok közül mostanában főleg a Guild Wars megy nálam. Az a szerencse, hogy nem olyan mint a WoW. Mivel kevesebb interakció van más játékosokkal talán kevésbé addiktív, legalább is számomra. Igaz néha tök jó lenne együtt játszani valaki mással, de egyedül is el lehet tolni, nagyrészt. Azért nemrég csatlakoztunk egy guild-hez, de nem sok értelme volt. A keménymag eléggé összeszokott társaság és mindegyik már évek óta játszik, ezért olyan helyeken szoktak játszani ahová csapatmunka kell és teljesíteni kell hozzá a történetet végig. Nos ezért a közös event-jeikhez még egyszer sem tudtam csatlakozni. Néha cseteltem velük pár szót, de ez nem az én műfajom. Egyszer kértem is segítséget tőlük, de nem jöttek, úgyhogy igazából nem érdekelnek, játszom tovább a játékot ahogy eddig. Ezen kívül a laposon még World of Goo-val és a Duke Nukem 3d egy felújított változatával szoktam mostanában játszani, mert mindkettő elmegy a laposon is. Ha néha bekapcsolom a gépemet, akkor azon vagy a torrentek szoktak menni, vagy a Mirror’s Edge, amiben elakadtam a vége felé úgyhogy 3 hete nem játszottam vele.

Most jön egy hét szünet, vagyis a reghét, úgyhogy elutazom kedvesemhez egy kicsit kimozdulni. Csá!

Az igazi tanár ott segít a diáknak ahol tud.
Az igazi egyetemi tanár a mentőkérdéssel tudja igazán megbuktatni a diákot.

Itt állok a konyhában várva, hogy felforrjon a víz a tésztának és blogot írok. Kérem egytől tízig terjedő skálán értékelje ez mennyire 1) gáz, 2) geek, 3) szánalmas, 4) zseniális. Na de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy a héten valahogy a kaják nem igazán jöttek össze. Nem én főztem őket, de azért eléggé benne volt az én kezem is. Múlt héten meguntuk, hogy annyi zacskós szar halmozódott fel itthon, hogy nekiálltunk fogyasztani őket. Ekkor derült ki számomra, hogy igazából teljesen mindegy mi van a zacskón, mindegyikben ugyanaz a standard vegeta íz van, csak más receptet írnak a hátára. Ily módon ettünk tejszínes halfilét, sonkás rakott tésztát is. A többi neve hirtelen nem jut eszembe. Már épp elegünk lett volna amikor még úgy gondoltuk a rakott rizs nevűt elkészítjük. Ez lényegében egy pörkölt ízesítésű fűszer volt, melyet darált hússal, rizzsel és tetszőleges zöldséggel kellett összekeverni. Mivel úgyis akartunk rakott zöldbabot készíteni hát felhasználtuk.

A zacsi azt írta, hogy semmit nem kell csinálni a hozzávalókkal csak bebaszni egy tepsibe, vagy hőálló tálba, ráönteni a cuccot és be a sütőbe. Ezzel szemben anyám ahogy szokta rakott dolgokhoz, megfőzte a rizs és a húst is. Egyedül a babot nem, majd ráöntötte a 8dl vízben oldott cuccot. Igazából csak utána kapcsoltunk, hogyha a babon kívül minden megvan főve akkor minek bele ennyi víz és igazunk lett. A cucc csak egy nagy lábasba fért be és másfél órán át sütöttem, de a víz csak nem akart fogyni. Végül mikor a bab már megfőtt azért csak kivettem. Ettünk belőle egy adagot, aztán kicsit oldalra billentettem és tíz percenként kimertem a levét. Nincs mit szépíteni, szar volt. A hús és a rizs jó volt, de a bab vízízű szar maradt. Tejföllel nyakon öntve azért elfogyott mert nem volt más, de ilyet többet soha.

A másik menet tegnap volt. Anyám főzött pörköltet melyhez rizs vagy krumplifőzelék lett volna. Mivel rizs csak 3 adag volt és apámék hamarabb jöttek haza, ezért anyám főzött még rizst, ahelyett, hogy elkezdte volna a főzeléket. A rizzsel viszont szépen el is fogyott a pörkölt, de nem baj majd virslivel is jó lesz a főzelék. De aztán az történt, hogy anyám elkészítette, leült enni, majd mikor megette a vacsoráját, beült a szobába. A fasza, majdnem kész krumplifőzelék meg csak főtt tovább…

Szerencsére nem égett le, de annyira szétfőtt, hogy új taktika kellett, így lett végül a mai kaja krumplis tészta, melyhez ezen sorok írása közben forrt a víz. Hát nem mondom, hogy nagy siker lesz, de legalább kaja. Igazából nyakon kellett volna öntenem sóval amíg még lehetett volna, de utólag is megoldható. A babérlevelet leszámítva amúgy teljesen jó lett krumplis tésztának.

Legalább a képen látható húsos tészta jó sikerült. Jó étvágyat!

Ismét laptop “ismertető” következik, ezúttal végre a sajátomé, merthogy karácsonyra kaptam egy laptopot. Egyrészt azért mert fater laptopját egyre gyakrabban kértem el, másrészt azért mert nem játszani, hanem programozni és az egyetemen való tanulásra kértem el. Úgyhogy kb. 3-4 nappal karácsony előtt zöld lámpát kaptam arra, hogy vegyek egy laptopot 120 ezres kategóriában és hasonló teljesítményben mint a fateromé. Utólag végiggondolva, ha beletettem volna még 40-50 ezret abból amit a nálam maradó pénzekből szoktam elsikkasztani, lehet már videokártyásat is vehettem volna, de ez nem igazán volt opció. Meg az is gond, hogy a 160-170es kategóriában találtam volna megfelelő felszereltségű lapost.

Az elvárásaim egyszerűek voltak. Legalább 2GB RAM, kétmagos proci, bluetooth és hogy Lenovo legyen, mert apám laptopjánál meg voltam vele elégedve. Az ő típusa már persze nem volt és a folytatása sem, de arra nem gondoltam volna, hogy a bluetooth még mindig ekkora elvárás egy laptoptól, mert 120ért egyszerűen nem találtam megfelelőt. 128ért találtam G550G-t, de mire megbeszéltem, hogy megvehetem-e, addigra az egyik boltban felemelték az árát, a másik boltban pedig másnap hívtak, hogy már nincs raktáron és nem is lesz már idén és mivel nem találtak hasonlót ezért törölték a megrendelésem.

Így maradt az usanotebook.hu megint, de nem is baj. Mivel ott a G550G 140-150 körül volt ezért megdumáltam apámat, hogy azért menjen be és próbálja lealkudni a Vista árát a cuccból hátha úgy olcsóbb. Ugyanis ez a nagy baj a laptopoknál, a legtöbb egyszerűen azért olyan drága, mert előre telepített Windows van rajta. Már megjelentek ugyan a 7esek, de alapvetően még a legtöbbön Vista van. Kiderült, hogy nem opcionálisan, eleve így érkeznek, de annak ellenére, hogy kifizeted az árát, telepítőt nem kapsz hozzá, csak egy előretelepített valamit, amire vonatkozik a garancia. Úgyhogy mondtuk köszönjük nem, ezért megoldották másképp. Apám segítőkésznek nevezte őket, én megmaradnék az udvarias, jó marketinges jelzőnél. Rábeszéltek a G550L-re.

Ez a cucc nem tud bluetooth-t, nincs rajta HDMI, kártyaolvasók és csak 3 USB-je van, de nagyobb merevlemez, nagyobb processzor és több memória tartozik hozzá. Képernyő, billentyűzet ugyanaz. Sajnos az ALPS tapipad is ami a leggyengébb pontja volt apám Lenovo-jának is. A cucc pont 120 volt és csak egy előre telepített FreeDOS volt rajta, ami haladás ahhoz képest, hogy apámén tényleg semmi nem volt, bár az ő típusa akciós modell volt amiről láthatóan leszedték a Vistát, mert a matrica rajta maradt. Mivel én ragaszkodtam a bluetooth-hoz ezért 4000HUF-ért adtak mellé még egy USB-set. Lássuk mit is kaptam.

Intel Core Duo T4300 2,1GHz
3GB DDR3 1066MHz
320GB 5400RPM SATA-HDD
15,6” LED háttérvilágítású TFT (1366×768)
Intel GL40 chipset + GMA 4500M
3x USB, 1xDSUB
Broadcom LAN, WLAN és… bluetooth
ALPS tapipad, numerikussal kiegészített billentyűzet, 0,3Mpx webcam

Igen, a Broadcom chipbe be volt építve bluetooth is, melyet az itthon telepített Windows7 rögtön fel is ismert, úgyhogy fölöslegesen adtunk ki 4000-et, de majd csak felhasználom a kis USB-s baszást valahogy. Telepítéskor azonban nem nagyon figyeltem, mert aznap volt Lemonheart karácsonyi buli amin megpróbáltam kicsit DJ-zni és ezért gyorsan össze akartam dobni magamnak a gépet. Ezért amikor telepítettem a Windows7-et nem nagyon érdekelt, hogy miért van 18GB félretéve a vinyón valami OEM cuccra, előkaptam egy Hiren’s Boot CD-t és azon nyomban leaprítottam az egészet. Hát azt már csak utólag olvastam el, mert én már csak úgy utólag szoktam használati utasítást olvasni, hogy ez a partíció lett volna a Lenovo saját rendszer-visszaállító programjának a tárhelye. Azt mondjuk nem értem, hogy olyan programot miért nem csináltak mely újra létre tudja hozni ezt a partíciót, de mivel nem vagyok az a rendszer-visszaállítós fajta ezért aztán nem nagyon érdekelt. Az én gépemre azt rakok amit én akarok, ne más döntse már el.

A másik meglepetés már a telepítő CD-vel jött, mert ezen volt kártyaolvasó driver, csak az én cuccomon nem volt. Ez egyébként azért is nagyon meglepett, mert egy sima 4in1 kártyaolvasót már tényleg a legutolsó laptopba is tesznek és ezért fel sem tűnt amikor még a lapos leírását olvasgattam, de mivel ellopták a fényképezőnket ezért igazából már ez sem jelentett akkora problémát. A bluetooth mindenért kárpótolt, pedig annyit nem fogom használni mint amennyit beszélek róla.

A lapossal amúgy teljesen meg vagyok elégedve. A billentyűzet kényelmes, kicsit szokni kell, hogy ott a szélén a numerikus pad is, de kezdek belejönni. Meg az is nehéz volt eleinte, hogy rászoktam a rádiós billentyűzetemen, hogy az enter egy csík és felette van az ű betű. Itt meg rendes kétsoros enter van és mellette van ezért még gyakran megnyomom. Tanulva az előző laptop esetéből erre egy darabig nem tettem fel a tapipad driverét, de nem sokat segített. Egyszerűen ez az ALPS cucc szar. Néha semmi baja, működik ahogy kell, de néha vagy a páratartalom, vagy a hőmérséklet, vagy az ujjam szárassága vagy a csillagok állása miatt egyszerűen képtelen működni. Persze mivel a scroll nem működik és mert gépelés közben folyton hozzáért a kezem és félrekattintott a szövegben, ezért kénytelen voltam feltenni a drivert, de amúgy inkább bedugtam az elfekvőben lévő USB-s egerem. Amivel meg az volt a gond, hogy nagyon lassan ment. Kisebb a felbontása mint a mai cuccoknak amikhez hozzászoktam ezért vánszorog a képernyőn, de kis keresés után kiderült, hogy a Windows7-ben akárcsak bármelyik játékban állítható az egér érzékenysége. Ez nem a Vezérlőpult/Egér/sebesség rész, mert az szart sem ér. Erre valahol a registry-ben volt egy külön rekord, úgyhogy most ettől is kék az ég.

Amiket eddig használtam rajta az tökéletesen ment. Még játszottam is rajta egy kicsit. A Mirror’s Edge persze pixelháború volt, de a Guild Wars lebutított grafikával szépen fut rajta. Meg a World of Goo is. Ezen kívül tényleg csak programozásra, jegyzetolvasásra meg internetezésre használom. Mostanában azt szoktam csinálni, hogy ha nem töltök semmit akkor a nagy gépem be sem kapcsolom, ne fogyasszon és főleg ne zúgjon, mert a karácsonyi szünetben lusta voltam kicserélni a tápventillátort, most meg már nem is fogom egy darabig. Majd talán egy másik vizsga előtt, ha épp nem lesz pofám játszani, de valami mást akarok csinálni, mint a tanulás.

Egy-két éve írtam már egy bejegyzést a piramisok tetejéről, de mivel minden fejlődik és egyre újabb ötletek látnak napvilágot, frissítenem kell nekem is. Akkor az Amway-ről és társairól volt szó, melyeknél a lényeg továbbra is az, hogy adj el egy rakás szart, csak most azzal próbálták finomítani, hogy előbb te is légy vásárló, próbáld ki a cuccokat, mert egészséges, aztán ha már el is adtál belőle, akkor talán olcsóbban megkaphatod. Persze mint minden piramisjáték ez is végeredményben azzal kecsegtetett, hogyha elég ember hülyítesz be, akkor neked már semmit sem kell csinálnod, csak dől a pénz. Az árukért egyébként az ember még majdnem meg is csinálja, mert tényleg nagyon egészségesnek és természetesnek tűnnek, csak rohadt drágák. De térjünk is inkább át az ingyenélők egy újabb vonalára.

Mivel az embereknek egyre kevesebb pénzük lett és egyre több ember ismerte meg a három betűt: MLM, ismét újítani kellett. A drága, trendi és wellness/fitness cuccokról visszatértek a hétköznapi árukra. Az üzleti modellbe bevették a kereskedőket. Kis embereket és kisebb boltokat vettek rá, hogy szálljanak be és a lényeg az lett, hogyha megfelelő boltokban vásárolsz akkor a vásárlásaid után havi rendszerességgel kapsz majd valami jutalékot. A boltoknak jó, mert reklám, a vevőnek jó, mert olyan mintha olcsóbban kapná az árut, csak van benne egy kis időtolás, mint az adó-visszatérítés. Már nem emlékszem pontosan, de a boltoknak is kell valamit beleadni, különben sérülne az energia-megmaradás elve. A dologban megint csak az a bibi, hogy a céget is el kell tartani, sőt nyereségessé kell tenni, vagyis többnek kell bejönnie, mint ki, ami nyílván csak úgy lehet, hogyha a boltoktól többet veszünk le, mint amennyit a vevőnek visszaadunk. És ekkor bukik ki a szög a zsákból, melyre az átlagember nem is figyel, nem érdekli mert nem az ő problémája, nevesen az, hogy az ő pénzéből már nem csak a gyártó, a szállító és a kereskedő lakik jól, hanem egy teljesen feleslegesen beépített sokadik cég is, ami effektíve nem csinál semmit.

Ez az ami általában nem érdekli az embert, mert a tejet így is, úgyis meg kell venni, pedig ha jobban belegondolunk, szerintem vérlázító. Legalábbis számomra mindenképpen. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy mérnöki-programozói pályára készülök, ezért a materiális világ sokkal fontosabb számomra, mint a szellemi vagy a financiális, és ezért megvetem azokat az embereket akik a pénzből csinálnak pénzt. Persze hosszútávon mindenki ezt csinálja, de az átlag cég általában le is tesz valamit az asztalra, van termék. Ha nem is kézzel fogható, de valamiben mérhető. Azok a cégek melyeknek az inputja és az outputja is pénz, azok maximum munkaórában mérhető tevékenységet folytatnak, ezáltal semmit nem tesznek az asztalra, csak a te pénzedből csinálnak még több pénzt úgy, hogy átcsoportosítják, vagy éppen 10 millió másik szerencsétlennel együtt kezelik.

Tudom nem kéne rinyálnom, mert ez a kapitalista pénzvilág rendszere. Ez mozgat mindent, a termelő cégek is fenn vannak a tőzsdén és azon túl, hogy valamit mégis csinálnak, ők is igazából biteken alapszanak. Biteken, mely manapság a pénzt képviseli, mert már nem az van, mint az őskorban, hogy adok egy kecskét ha nekem is csinálsz egy olyan fasza kis baltát, mint a Józsinak. Hanem az van, hogy a cégtől a fizetésed elektronikusan átkerül a bankhoz, ahol aztán a sok többi pénzzel együtt bekerül a nagy számok közé, ahonnan elektronikusan átkerül a kereskedőhöz, ahonnan az alkalmazottakhoz és így tovább. Az egész sodort érpárokon és optikai vezetékeken létezik már csak. Persze néha materializálódik egy-egy ATMben, vagy nem adózó vállalkozó vállalkozó kezében, de ez nem változtat a lényegen.

És akkor adott egy ilyen világ, ahol egyetlen tej árából 150 másik ember akar jóllakni és te még hozzáengedsz 300 másikat azzal, hogy mindenféle piramisjátékokba vágsz bele, kölcsönöket veszel fel, vagy bármilyen közvetítőnek fizetsz. És ezen a ponton, ugyan nem kellő kontinuitással de kanyarodjunk is oda, amiért az egészet elkezdtem.

Tegnap hívott egy ürge, hogy a Pannonwork diákszövetkezettől kapta meg a számom (nem emlékszem, hogy ilyesmit aláírtam volna, de lehet) és hogy egyszerű, heti 20 órában végezhető munkát ajánlana. Gyanús, de engedtem, hogy mondja tovább a semmit, ugyanis egy megbeszélésre akart invitálni. Egyszer volt egy felmérés, hogy egy honlapról átlagosan 2-3 másodperc alatt eldöntjük, hogy tetszik-e vagy sem. Ha ennyi idő alatt nem kapunk elég infót, vagy megfelelő felhasználói élményt, egyszerűen továbbkattintunk. Nem hiszem el, hogy ilyesmit ezek a bájgúnárok nem tanultak, de nem baj, megbeszéltem a találkozót azzal, hogy azért utána nézek a cégnek, persze már öt perc múlva tudtam, hogy nem is fogok elmenni, de mivel azt mondta vasárnapig lehet lemondani, ezért nem nagyon foglalkoztam a dologgal.

Azért megkerestem a nem túl beszédes honlapjukat és azt a következtetést vontam el, hogy ez az egész olyasmi lehet mint a brokernet. Embereket kell rávenni, vagy segíteni abban, hova tegyék a pénzüket, de míg egy tényleges bróker esetleg tényleges cégeket és részvényeket ajánl megvásárlásra, addig ez inkább hasonlított számomra egy bank/biztosító keverékére. Lényeg ami lényeg, mivel zsigerből elítélem az egészet, kizárt, hogy ilyen helyen dolgozzak és azt is eléggé kizártnak tartom, hogy olyan egyszerűen lehetne ezzel pénzt keresni. Részleteket nem tudtam meg, ezért sem írtam cégnevet, de nem hiszem, hogy nagy fantázia kell ahhoz, hogy mit kelljen csinálni. Ingyért vagy kisösszegért elvégzel egy tanfolyamot, aztán jutalékért hoznod kell az ügyfeleket, ami ugye először az ismerősöket és a baráti kört érinti. Ahhoz, hogy megkapd utánuk a pénzt, nyílván nekik is be kell valahogy lépniük, esetleg némi pénzmagot is letenniük, szóval összességében ha te jól is jársz és nem is utálnak meg valakinek biztos, hogy fizetnie kell.

Hosszútávon pedig mindannyian fizetni fogunk. Fizetni fogunk azért, amiért a először a 10 millió diplomás munkanélküli országává válunk, aztán azért, amiért a 10 millió írástudatlan ember országává válunk. Mindenki egyetemre készül és nagyjából mindenkit fel is vesznek. Az sem számít, ha kibuknak első félévben, mert a következő félévre lehet máshová jelentkezni, így állami pénzen bárki kipróbálhat akár 5 egyetemet és szakot is, anélkül, hogy a végén bármilyen képzésben is részesülne. Nos az ilyeneket célozzák meg ezekkel az állásokkal és szerintem jó páran meg is játsszák, elhiszik csinálják, talán még keresnek is vele és talán feljebb is kerülnek. Persze a létszám a mondat előrehaladtával fogy. Ha lesz belőle valami az meg azt bizonyítja, hogy tök felesleges egyetemre járni, amikor másképp és lehet munkát szerezni és ez így is van. Egy csomó olyan munka van melyre nem kell egy 3 hónapos képzésen vagy egy 3 hetes tapasztaláson kívül más.

Igazából akárhogy csűröm-csavarom fejemben a gondolatot, mindig arra lyukadok ki, hogy minden irányból egy ördögi kör felé vezet az út. Formális nyelvekből vett hasonlattal élve egy nem determinisztikus automatával jellemezhető a rendszer, melynek a leggyakoribb végállapota a Vízözön, a totális összeomlás. Sokféle úton (szabállyal) el lehet jutni, de az eredmény nagyon ritkán más. Semmi pontért felvesznek egyetemre, kibuksz nem érdekel elmész kulimelóra, nem adózol szinte semmit, megöregedsz és nem lesz se munkád se nyugdíjad. Elmész egyetemre elvégzed, de már a felénél is tudod, hogy ezért nem fogsz munkát kapni, elmész kulimelóra stb. Kibuksz az egyetemről, vagy el se kezded, elmész egy ilyen jól hangzó állásra, feljebb küzdöd magad, jön egy válság, összeomlik a cég, utcára kerülsz és senkinek sem kellesz, mert senki nem hiszi el, hogy tudsz valamit stb. Elvégzel egy egyetemet ingyen, kapsz melót, kimész külföldre, éled a világod, itthon meg anyád éhen hal, mert nincs aki dolgozzon és megtermelje a nyugdíját stb. Ezerféle képpen folytathatnám sort, de eluntam és tanulnom is kéne vizsgára, úgyhogy azt javaslom, óvakodjatok attól aki a pénzből akar pénzt csinálni, tanuljatok valami rendeset és próbáljatok a társadalom hasznos tagjává válni, ha már felnevelt titeket.

Ez a cucc üt. Nem bírom abbahagyni. Persze egy sorozatfüggő slash nem akarok vizsgára tanulni embertől ez tök normális, amikor valami olyat talál amit még nem dolgoztak fel százszor. Bár azt kell mondjam a magyar címe, a Kaliforgia szerintem inkább illik a második szezonra, mint az elsőre. Ugyan főhősünk Hank Moody (Fox Mulder), kezdetben is végigkúrja fél Los Angeles-t, de azért ott még az a sztori, hogy reménytelenül próbál visszatérni gyermeke anyjához, aki egy másik faszihoz akar hozzámenni, de végül nem. Itt van vége az első szezonnak, de ahogy várható volt, nem lehet második szezont építeni egy működő családmodellre ezért kb. két rész alatt fel is adják és újra itt van Kaliforgia, csak sokkal zaftosabban. Ami azt illeti néhol kicsit ki is lóg a lóláb, de attól még roppant szórakoztató. Talán utoljára a Szex és New Yorkban volt ennyi fura, de ugyanakkor szórakoztató dolog, csak ez más, meg különben sem nézek sok mindent, szóval simán lehet, hogy ez sem új a nap alatt. De valahogy tetszenek a reménytelen, kicsapongó életet élő művészek történetei. Van valami furcsaság abban, hogy a reflektor fényben élők ritkán tudnak értelmes párkapcsolatot fenntartani. Talán a fény, a pórnép kíváncsisága, de talán az egyének hiúsága és féltékenysége egymás iránt, de Hollywood is just fuck-up. Ahogy persze bárhol ahol a média megfordul. Itthon is. Régen színeszek alkottak álompárokat, aztán szétmentek, megcsaltak, bulvárlapok satöbbi. Most persze már csak celebek jutnak nekünk, de a téma ugyanaz.

Na, mindegy. Maga a sorozat tök jó, a történet jó, Mulder jó, Hairy Harry as Uncle Runkle is jó, meg úgy az egész. Egyszerre dráma is egy kicsit, egyszerre betekintés egy kicsit reflektorok mögé és egyszerre egy kibaszott hihetetlen orgia, mintha minden csak a szexről, a drogokról és a rock’n’roll-ról szólna. Ajánlott minden otthon unatkozónak, megéri. Nem változtatja meg az életed, azon kívül, hogy el lehet cseszni vele szezononként hat órát, de megéri megnézni.