Homok

A mai napra maradt a hajókirándulás, a szervezett programok közül. Valószínűleg az ingyen pia miatt, erre jöttek a legtöbben. Két kis hajóval indultunk útnak, hogy megnézzük a kőfejtők szigetét és a Badija-i kolostort. Persze megint egy kolostor, megint valami egyházi épület, mint általában. Olyan mintha a világon semmi értelmeset nem építettek régen, csak templomokat. Ráadásul mindegyik ugyanolyan. Vagy nagyon nagy és nagy díszes, vagy kicsi és szegény. Mondjuk a mostari templomra tényleg kíváncsi lettem volna belülről, de oda meg nem mentünk be.

Szent Illés a csúcson

Hát a tegnapi nap bebaszott, akkor ez a nap rücskös dákóval kúrt seggbe. Nem is tudom, hogy gondoltuk komolyan, hogy a félsziget legnagyobb hegyének meglátogatása jó buli lesz, de bedűltünk, befizettük és nem volt visszaút. Az első fél óra nagyon kényelmes volt. Annak ellenére, hogy még szinte csukva volt a szemem az aszfalt úton igen gyorsan feljutottunk az apátságig, ami mellett volt Orebic egyetlen temetője, mely arról volt híres, hogy sok tengerész kapitány dinasztiának nyújtott végső nyughelyet.

Rafting

A mai program kajaktúra volt. Paráztunk előtte rendesen. Cuccom azért, mert CÁPÁK, én meg azért mert KRIPLI vagyok. Cápával nem találkoztunk, de én ettől még elég gyenge voltam. Az út a vízen nehezen indult, nem volt meg a kellő összhang és irányításkészség, ezért lényegében folyton rossz irányba fordultunk és utolsónak értünk be az első célba, az elsüllyedt hajóhoz.

Rákvörös és szénfekete

Hát tegnap már nem nagyon volt kedvünk írni, ezért ma inkább kettőt írok. Hétfőn szünnapot választottunk magunknak a szervezett programokból, mert amúgy is csak egy hosszú buszút, meg várromok vártak volna, helyette strandoltunk. Reggel úgy indítottunk, hogy cuccom meghívott egy süntaposó papucsra és egy úszószemüvegre, hogy együtt kémlelhessük a tengert, aztán gyorsan ki is próbáltuk két strandon is egymás után.

Korcula

Nem is tudom hol kezdjem. Reggel kényelmesen keltünk, laza reggeli a teraszon, aztán elsúrtunk a tájékoztatóra, hogy pontosabb képet kapjunk a szervezett programokról. Előre szinte csak az esti korculai városnézést és a hegyi sétát néztük ki magunknak, de aztán a helyszínen felbátorodtunk és bevállaltuk még a kajaktúrát és a Riviera Cruise-t is. Ez utóbbi volt majdnem a legdrágább. Ennél már csak a kirándulás Dubrovnyikba lett volna drágább, de valahogy nem akartunk se buszozni, se gyalogolni egész nap, meg sótelepet nézegetni. Még a Stoni várfal érdekelt volna, mert a Kínai Nagy Fal után a második leghosszabb hasonló erődítmény, csupán 6-8km-es hosszával, de akkor sem buszozunk.

Orebic

Mielőtt indultunk többen kérdezték, hova megyünk, de aztán mindenki nézett mint a boci, hogy ezt most eszik-e vagy isszák. Egyedül a pénzváltós csóka vágta, hogy hol van és miért jó oda menni, de ő meg rögtön el is akarta mesélni az egészet, pedig én már igencsak siettem volna a buszra.

Gerinctörés rovat

Bátaapáti

Radioaktív hulladékok óra keretében, a szorgalmi időszak utolsó napján tanulmányi kirándulást szerveztünk Bátaapátiba, a kis- és közepes aktivitású hulladékok átmeneti tárolójába, vagy valami ilyesmi. Hiába nincsen itthon sok ilyen intézmény egyszerűen nem bírom fejben tartani, hogy melyik melyik, de majd a pénteki vizsgára összeszedem magam.

Eredeti terv szerint két tanárral mentünk volna, de egyiküknek órát kellett tartania, ezért egy másik oktatóval mentünk, a másik pedig miután kiderült, hogy én tudnék autóval jönni, inkább úgy döntött, hogy fontosabb teendői vannak. Amit el is hiszek, mert amióta a tanszékvezetőnk eltörte a medencéjét, azóta ő intézi az ügyeket.

Blog or Die

Ahogy a címből olvasható, vagy legalább sejthető, elérkeztem egy olyan pontra amikor muszáj tennem valamit, jelen esetben muszáj blogolnom, mert már olyan méretű megörökítetlen esemény gyűlt össze, és már olyan rég nem írtam semmit. Persze valahogy mindig elmaradt az írás, még akkor is ha lett volna rá igény, vagy kedv, mert nem volt időm, nem volt elég ihlet vagy ilyesmi. Volt olyan is, hogy elkezdtem, ment is, de aztán közbejött valami és később nem volt kedvem folytatni. Persze most nem fogok mindent bepótolni de megpróbálom. Volt egy szánalmas próbálkozásom arra, hogy a szlovákiai szakmai gyakorlaton készített kézzel írt blogot egyszer elektronikussá teszem, de valahogy nem volt rá érkezésem, hogy begépeljem és még képeket s válogassak hozzá. De azért lássuk most mi van, illetve mi volt még a nyáron.

Sidari – Sötét hegyi utakon

Helyi idő szerint hajnali kettőre valahogy csak megérkeztünk Korfura, azon belül pedig Sifari, de nem volt egyszerű. Hosszú nap van mögöttünk. Nekem konkrétan fél hatkor kezdődött, mikor is ébresztett az óra, felkeltettem kedvesem és kikísértem a Nyugatiba. Könnyes búcsú aztán mire hazaértem, jöhetett a lázas készülődés. Voltam boltban, dm-ben, gyógyszertárban, apám meg volt tescoban bőröndért. A reptérre 4re vártak, a taxit negyed 4re kértük, de már 3kor ott volt és valami különös okból hirtelen mindenki felkapta a cuccát és és elindult. Még jó, hogy előtte már minden zipzárt behúztunk, így remélhetőleg semmi fontos nem maradt otthon.