Archive for the ‘suli’ Category
24 után
Szinte kedvem lenne írni valamiről, de még nem tudom miről, csak hogy ne kelljen tanulni, iletve gondolkozni a házi feladatokon. Borzalmas. Mindig ugyanaz a nyavalygás, pedig rengeteg témában akartam írni mostanában, többek között egy ajánlót az új mobilomról, a rádiós billentyűzet+egeremről vagy tutorial-t a mobilos könyvolvasásról, de jelen állapotban egyikhez sincs kedvem.
“A programozók leginkább a káromkodás nyelvét ismerik”
Vagy valami hasonlót. Kár, hogy az “anyád” kulcsszóra általában nem történik semmi, pedig néha nagyon jól jönne, különösen mondjuk dinamikus láncolt listák esetén. A hétvégén volt szerencsém programozási feladatot kapni, mely nagyjából arról szólt, hogy a készülő PET szimulációs programhoz valahogy becsülni kéne a detektáláskor jelentkező holtidőket is. A cél az, hogy valami egyszerűbb zárt formulába kéne beleírni a holtidő korrekciót és betenni a programba. Ezért nekem kellett írni egy kisebb Monte Carlo programot, mely egyelőre nem túlzott mértékben tartalmaz fizikát, de már nincs sok hátra, hogy szimulálhassunk vele.
Blog or Die
Ahogy a címből olvasható, vagy legalább sejthető, elérkeztem egy olyan pontra amikor muszáj tennem valamit, jelen esetben muszáj blogolnom, mert már olyan méretű megörökítetlen esemény gyűlt össze, és már olyan rég nem írtam semmit. Persze valahogy mindig elmaradt az írás, még akkor is ha lett volna rá igény, vagy kedv, mert nem volt időm, nem volt elég ihlet vagy ilyesmi. Volt olyan is, hogy elkezdtem, ment is, de aztán közbejött valami és később nem volt kedvem folytatni. Persze most nem fogok mindent bepótolni de megpróbálom. Volt egy szánalmas próbálkozásom arra, hogy a szlovákiai szakmai gyakorlaton készített kézzel írt blogot egyszer elektronikussá teszem, de valahogy nem volt rá érkezésem, hogy begépeljem és még képeket s válogassak hozzá. De azért lássuk most mi van, illetve mi volt még a nyáron.
Szlovákiai szakmai gyakorlat I.
Annak ellenére, hogy van a szállodában netkábel és ide vannak írva az IP címek, meg minden, kénytelen vagyok papíralapú segédeszközt igénybe venne a naprakész blogoláshoz. A téma pedig nem más, mint a szlovákiai szakmai gyakorlat, mely a 3 hetes kötelező gyakorlatból kivált majd egy hetet és mely amúgy kötelező minden nukleáris technika modulosnak, de tekintsük inkább egyfajta beavatási kirándulásnak. Jó, tudom ez hülyeség és nem enyhíti a szívás mértékét, de jól hangzott a fejemben.
Azok a B plusz kategóriás napok
Igen, azokra a napokra gondolok, melyek után az ember fedezékbe vonulva csak a "Szia, Kata vagyok" ominózus sorait tudja ismételgetni (mely ráadásul a Ponyvaregény remekbeszabott magyar szinkronjából vannak). Hát ez a napom is ilyen volt. Úgyhogy besüppedtem a székembe és most kemény bassline-nal rendelkező számokat üvöltetek a fülembe, miközben elregélem mi is volt ma.
Blackout Bloging
Eredetileg úgy gondoltam, hogy ezt a bejegyzést papírra írom, bescannelem és úgy teszem közzé, de ha már úgy is gép előtt ülök és most van ihlet rá, hát megírom innen. Honnan is? A Lovardából. Történt ugyanis, hogy a sarki bolt alatti pincében csőtörés volt, ami igencsak érzékenyen érintette a környék trafóházát, ugyanis sajnos a környéken tartózkodott. Magyarul nincs otthon áram. Ezáltal nincs gép, nincs internet. Nincsenek ppt-k amikből tanulhatnék a csütörtöki vizsgára (ha akarnék). Továbbá nincs hűtő, nincs mikró, nincs TV, nincs kibaszott, de főleg fűtés sincs. Az elműsök 2kor azt mondták 4-5ig nem lesz ebből villany, úgyhogy mielőtt szétfagyok a sötétben kaja nélkül úgy gondoltam, hogy bejövök a Lovardába tanulni. De sajna ha már az ember számítógép előtt van… Beszélgettem kicsit kedvesemmel, megnéztem a Tűzvonalban múltheti részét bélyegmoziban és most írom ezt a szart. Anyám fél5ig dolgozik, ha végez hazamegyünk és csak remélni tudom addigra lesz már villany.
Nabazzeg!
Ugyan már lehigadtam, de úgy érzem megérett a lelkem ismét egy újabb igazi “grrr” bejegyzésre. Azt se tudom hol kezdjem, de biztos fel tudnék koncolni néhány embert különböző okokból. Kezdjük mondjuk az egyetemmel, mert azzal mindig vannak jó dolgai az embernek. Első és legégetőbb gebasz, hogy még midnig nincs kész a php házim, aminek leadási határideje 2 héttel ezelőtt volt, ezen kívül a tanár meg nem hajlandó válaszolgatni a leveleimre, így azt sem tudom, hogy egyáltalán van-e okom hergelni magam rajta, vagy úgysem fogja elfogadni. Ha pedig elfogadja a vizsgaidőszak első hetében akkor vajon kell-e később késedelmi díjat perkálnom vagy sem.
A mai napom
Lóti-futi: otthon > egyetem1 > atm1 > atm2 >bolt1 > bolt2 > otthon > hivatal > bolt2 > otthon > egyetem2 > bolt1 > otthon > bolt3 > otthon > egyetem2 > otthon. Egy szóval, remélem nem ma már csak az ágyba kell mennem.
Megint próba
No igen, pénteken megint próbáltunk egy jót, de ehhez most semmit különöset nem tudok hozzáfűzni, azon kívül, hogy már egész jól megy, mert találtunk két új, teljesen meghalás szintihangot és mert megismertük a leendő talán-énekesnőnket, vagy hogy is kéne fogalmazni. A lényeg, hogy egyelőre meg van benne a lelkesedés, a zenétől sem robbant szét a feje rögtön, szóval most rajtunk (vagyis Petin) a sor, hogy írjunk szöveget amit elénekelhet, vagy mondhat. Ezen kívül Andi hozza a dobszerkóját is, úgyhogy két hét múlva pénteken nagy zúzás lészen majd.
Most amúgy születtek képek is, amiket szívesen meg is osztok ha hazamentem, mert úgy látszik csak a gólyabálos képeket tettem fel a szokásos helyre. Gyengébbek kedvéért a sonicentropy.extra.hu-ra, alul az ideiglenes fájlok közé. Természetesen majd a képek a próbáról is itt lesznek. Ja és ha már megemlítettem a gólyabált, akkor linkelek is gyorsan még egyet, méghozzá a beszámolómhoz, mert olyanom is van ám. Ez a poén ha az embernek ennyi blogja van, mindegyikre szórhat egy kis infót: beszámoló a tetrakotta zenei blogon.
Calculator day
Igazából ezt már tengap este meg akartam írni, de a masszív 14 óra, amit talpon töltöttem (valójában a seggemen ülve) az igencak kiszívta a lelkemet és a kreativitásomat, viszont egy hülye álom miatt most hajnali 4 óta fenn vagyok, úgyhogy most már meg tudom írni. Amúgy tényleg hülyeséget álmodtam, valami olyasmi volt benne, hogy egy kertes házban vagyok a konyhában és jönnek arcok, akik csakúgy bejönnek és akkor kaját kell nekik adni és még fagyit is van pofájuk kérni… Ébredni már úgy ébredtem, hogy vadászpuskával kellett volna őket várnom és jól seggbelőni ha mégis be akarnak jönni.
