Reggel nosztalgikus hangulatba kerültem és amúgy is rég fontolgattam már, hogy mementoként felidézem mindazt ami az osztálykirándulásokból megmaradt. Egyik este frankón el is kellett gondolkodnom, hogy merre is jártunk a hat év alatt és egy csomót gondolkoztam azon, hogy hova tűnt két nyári kirándulás, de végül abban maradtam magammal, hogy akkor születhetett az ofőm első és második gyereke ezért nem mentünk sehová.

1998. szeptember – Várgesztes

Az első osztálykirándulás. Kis pisisek voltunk akik először találkoztak össze úgy igazán. Egy várban kialakított szálláson laktunk és sokat túráztunk. Nagyon sokat. Annyira, hogy vízhólyagos lett a sarkam, mert egy nem pont a lábamra való bakancsban mentem egész nap, de azon kívül minden tök jó volt. Odafelé úton mindenki széjjelolvasta Sketch PC guruját (melyből aztán szokás lett) és rengeteg viccet meséltünk. Az osztálykirándulásra hivatalosan két napot kapott mindenki: egy szeptember vége csütörtököt és pénteket, de mi tovább maradtunk. Későbbiek években az is előfordult, hogy szerdán este mentünk és vasárnap este jöttünk. Konkrétan a meglátogatott helyekre már nem emlékszem és nem maradt belőle értelmes fotóm, mivel akkoriban még voltam olyan hülye, hogy a tájat fényképeztem, aztán meg nem írtam rá a fénykép hátuljára, hogy hol van, szóval most van 5 erdős dombról készült fényképen három különböző kirándulásról. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy az emeletes ágyon Dénes aludt fölöttem, George-nak már akkor hatkor csörgött az órája és megettük a lányok megmaradt kajáját.

1999. június – Tisza-tó

Ez a kirándulás valószínüleg egy vízitúra demónak készült, mert azt Berek nagyon szerette és gondolta nyer magának pár embert az elkövetkezendő évekre. Egyeseknek be is jött. Nekem is csak aztán többet mégsem ültem kenuban. Ez a kirándulás talán majdnem egy hetes volt és minden volt vízitúra a tisza különböző részeire, de a végefelé már nem mentem mert egy kicsit megfáztam. Az első túrán Sketchcsel és Peccel eveztünk és a Smelo volt a kormányos (aki eredetileg tanár volt, de aztán a suli büfése lett). Aztán eveztem még Kristóffal és Zalkával, de Kristóf sosem értette meg, hogy üljön már kicsit kijjebb a középső széken, hogy én is kijebb ülhessek borulás nélkül anélkül, hogy felborulnánk. Már akkor látszott, hogy kétméteres állat lesz belőle. Aztán még voltam egy-két futamon, de már nem rémlik kivel eveztem. Talán egyszer Salzcal is. Borulás talán csak egyszer volt.

Amikor nem volt túra akkor meg foci volt a tábor pályáján, vagy pedig kártyázás a strandon. Sokat nem fürödtünk, mert a víz tele volt ilyen hegyes magvakkal, melyekben nagyon szar volt belelépkedni. Esténként bátor vagy őszintét játszottunk, melyet nem kedveltem és még hazudtam is. Egyik este meg mindenki elmondhatta, hogy melyik tanárt milyen kínok között nézné meg, de lehurrogtak amiért olyan tanárt választam akiről nem tudtam, hogy egy betegség miatt olyan amilyen és hirtelen azt is elfelejtették, hogy legalább ők is ugyanúgy utálták amikor feleltett. Ezt nem éreztem fair-nek miután és végighallgattam mindenkit. Na mindegy, legalább nem fáztunk ezeken a szeánszokon. Egy 6 nm-es sátrat lazán befűtött 30 ember, csak utána szar volt visszamenni a saját jéghidegnek tűnő sátrunkba.

1999. szeptember – Kemence

Ezt a kirándulást nem szerettem és nagyban köszönhető Dénesnek is, aki folyton azzal érvelt, hogy azért szopat, hogy hozzászokjak a kegyetlen élethez. Ez a 14 éves lelkemnek még nem esett jól és frankón sírtam anyámnak, hogy haza akarok menni. Útólag végiggondolva hisztiztem, mint egy kiskurva, de Dénes ettől még egy pöcsfej volt. A túrákból csak annyira emlékszem, hogy a nagy esőzések miatt itt-ott meg volt repedve az országút, meg itt is sokat kártyáztunk és maffiáztak (a többiek, mert én sosem szálltam be). Valakinél volt tápos uno kártya melyben extrább szivatólapok is helyet kaptak, mint paklicsere meg ilyesmi. Meg volt valami éjszakai bátorságpróba, meg Zalka és Bugyi házassága meg már nem tudom mi. Nem volt a kedvenc kirándulásom.

2000. június – Gánt

A vicc, hogy erre az egyre rosszul emlékeztem időpontilag és szeptemberre tettem, de aztán az osztályalbum mást mondott. Az első éjszakai túra itt volt, amit utólag végiggondolva fura, hogy bevállalt az ofő annak fényében, hogy két nappal előtte a szétaggódta magát azon, hogy a bagázs háromnegyede eltévedt az erdőben. A dolog normál túrának indult, de aztán félútan pár lány jelentősen lemaradt és a két tanár visszaindult értük (hogy miért kellettek ehhez ketten azt nem értem). Nálunk meg Dénes elvállalta a túravezetést és szétváltunk. Aztán eltévedtünk, mely szerintem nem kifejezetten Dénes hibája volt és végül is csak hazavitt minket, de azért évekig cukkoltuk ezzel.

Aztán sokat fociztunk és a Piri kartellbe tartozó étteremben és boltokban étkeztünk. Sketchcsel ekkoriban hoztuk össze a Heroes 3 papíros változatát egyéni szabályokkal, de eredeti adatokkal és hatszögráccsal. Meg sokat kártyáztunk a tanárokkal (főleg Kent-et) és próbálkoztunk azzal, hogy ne a jellel szórakozzunk, hanem figyeljük a lapokat, ahogy ők. Csak aztán valaki elkapta, hogy asztal alatt játszanak és oda lett az egész legenda. Persze nem, de egy kicsit igen. A későbbi években inkább pikk-dámát játszottunk. Ezen a túrán is megfáztam egy kicsit és tudom, hogy egy délelőttöt valami nagyon szar ágyban töltöttem, de azt hiszem túrából nem maradtam ki.

Aztán itt megnéztünk még valami kőbarlangot, ahonnan született az ominózus joker mondat, melyet egy felelésért cserébe egyvalaki ellőhetett. “Hematittal átitatott dolomit, kéreg a feküpörcös felszínén”. Hogy volt-e bármi értelme azt ma sem tudom, de Kristóf egyszer előtte és tényleg nem kellett felelnie. A bánya amúgy érdekes volt, de igazából csak arra emlékszem még, hogy az úton odafele menet rugdostam különböző köveket és az egyikkel eltaláltam az ofőm bokáját. Nem örült.

Aztán utolsó este éjszakai túrát tartottunk. Aki tehette aludt előtte, vagyis nagyjából senki. Én akartam aludni, de nem bírtam, mert mindenki fenn kukorékolt aztán begurultam, majd kimásztam az ablakon és focipályán akartam aludni, ahol lekapcsoltam a pálya világítását is. Persze hideg volt és nem tudtam, úgyhogy visszamentem és akkor derült ki, hogy ezek a marhák meg keresnek engem, aztán meg utáltak. Hell yeah. A túra azért is volt izgalmas mert kábé 3 elemlámpa volt, köztük az enyém is. 2-3 körül rohadt sötét volt, de mégsem volt félelmetes. Még az sem, ahogy Dénesék megpróbáltak egy oldaltámadással megijeszteni bennünket. A lányok tinihorrorok történetét mesélték egymásnak és amikor már hangulatban voltak képesek voltak úgy megijedni a leeső sapkámtól, hogy sikongattak. Hajnalra felértük valami nagyobb csúcsra és összebújva vártuk a napfelkeltét, azon viccelődve, hogy akik a latint választották majd 0. órában legalább ilyen korán kell majd kelniük. Aztán hazabotorkáltunk és mindenki aludt egy keveset, majd a délutáni buszon mégtöbbet.

2000-2001 – valahogy nem volt osztálykirándulás (?)

2001. szeptember – Pécs

Ez egy érdekes kirándulás volt, mert úgy emlékszem ezen már nem túráztunk annyit mint régen. Igazából városnézésre emlékszem nagyrészt, meg hogy éjszaka már nem volt busz hazafelé, de hogy mit kerestünk éjszaka lent a városban… Aztán beugrott. Valami hepaj volt. Ilyen utcabálszerűség és már nem volt busz vissza a hegyre, ezért gyalogoltunk a városból. Aonkívül még annyi rémlik, hogy a szállásunkhoz közel volt egy nagyon füves focipálya amin nem pattant a labda és egy szőlőkkel körbeültetett vendégházban laktunk, ahol ugyan lenn volt a zuhanyzó mégis fenn akartak lakni a lányok. Így nem fért be minden fiú egy szobába, ezért George-al kinn aludtunk az előtérbe rakott emeletes ágyon és innen ment minden reggel az ébresztő mivel először hozott hangcuccot. Úgyhogy szólt a Fire!!! Valahol azért lehet, hogy túráztunk, de tényleg inkább az éjszakai séta maradt meg.