M@D_FiSt went mad…

Bazi nagy nyíregyi lagzi

with one comment

Eredetileg rabság vagy boldogság címet akartam, de aztán a bejegyzés nem is arról szólt volna, úgyhogy ennél a szarnál maradtam, ugyanis a hétvégén volt szerencsém részt venni unokatesóm lagziján. Nem aludtam ki magam, nem jött velem kedvesem, úgyhogy eleve halálra volt ítélve az egész. Anyám szerint mint unokatesó, akivel együtt nyaraltam éveken át, kötelességem lett volna jól éreznem magam és ott lennem, és mosolyognom és satöbbi, de nem így volt, és nem is éreztem kötelességemnek.

Mikor nagyanyám nagyon elhúzott a vallási fanatizmus irányába és évekig nem mentünk el hozzájuk akkor valahogy ezek az unokatesós kapcsolatok is alábbhagytak. Aztán ők felnőttek, mások lettek, ln pedig hajlamos vagyok a rossz dolgokra emlékezni, úgyhogy most már azt kell mondjam, hogy majdnem idegenek számomra. Nagy távolság, eltérő érdeklődési kör, stb. Nem is volt kedvem az egészhez. még akkor sem, ha amúgy egy nagyon jól szervezett és bőségtől roskadozó lakodalom volt.

Hiába nyitottuk meg újra a kapcsolatokat, az érzelmek nem változtak. Az egyik nagybátyám továbbra is halálra idegesít mindenkit, a fia egy roncs. A másik nagybátyám, az örömapa még okés, de a felesége… Na mindegy, igazából semmi konkrétat nem akarok írni, de szóval nem azok az emberek, akiktől pikk-pakk jó kedvem lesz. És ilyet nem is nagyon tudok a családban. Valószínűleg én vagyok már egy megsavanyodott vén fasz, de a rossznyavaja kerülget minden ilyen családi eseménytől.

Na mindegy, valahogy azért elvoltam egy darabig. Mivel úgy ültettek bennünket, hogy külön legyünk a szüleinktől és a fiatalabbak között ültem, ami nagybátyám nőjének pereputtyát jelentette nagyjából, meg egyéb ifjabb sosem látott rokonokat, eleve elment a kedvem mindentől, de aztán pár shiftelés után végül is a húgom visszakerült anyámékhoz, én pedig egyik unokatesóm mellé ültem. Vele iszogattam párat, kimentem vele cigizni, meg hallgattam a történeteit. Igazából elvoltam, de kerestem a pillanatot amikor lehet dobbantani. Ez a pillanat fél1 körül jött el, amikor szállásadóinknak épp dolguk akadt otthon és haza lehetett menni, mert eddigre már húgom is bevágta a durcást. Persze utólag megkaptam, hogy nem bírtam ki, de legalább kialudtam magam és másnap haza tudtam vezetni.

Nem tudtam, és a nem is akartam magam jól érezni. Egyedül voltam, fáradt voltam és nyűgös és annyi más módon el tudtam volna képzelni a hétvégét.

Written by M@D_FiSt

2009. október 05. at 11:04

Posted in bla bla bla

Tagged with

One Response

Subscribe to comments with RSS.

  1. Hát, sajnos az ember a rokonokat nem válogathatja meg. De az önálló, felnőtt élet már kecsegtet azzal az eséllyel, hogy legalább nincs kötelező kapcsolattartás :)

    Jucy

    2009. október 06. at 17:36


Válasz