Christopher Paolini – Eragon
Nem, nem a film hanem a könyv, amiből az a szédületesen bugyuta és gyenge film készült. Persze felmerül a kérdés, hogy egyáltalán, hogy jutott eszembe egy olyan könyvet elolvasni, mely annyira kiábrándítóan gyenge volt és amit csak úgy lehet magasztalni, hogy a sárkányos filmek közül a legtöbb bevételt hozta. L.O.L. Az az igazság, hogy a Sith-ek bosszúja után olvastam még egy kisebb Star Wars regényt, de az annyira nem fogott meg, így kellett valami más komolytalan könyv. Úgy értem valami könnyed fantasy és akkor valahogy beugrott az Eragon, melynek nem is ez a rendes címe ezért nehéz volt megtalálni, de azért sikerült. Nosza feldobtam a mobilomra és pár hét alatt, szünetekben, vonaton, wc-n, szép lassan el is olvastam.
Természetesen az első dolog ami igaz erre is, mint minden más vászonra vitt könyvre, hogy sokkal jobb mint a film. Elsősorban azért 4-500 oldalon sokkal több hely van, mint 90 percben. Másrészt azért, mert a film túlságosan is leegyszerűsítette és lebutította a karaktereket. Brom pl. soha nem mondta Eragonnak, hogy “1 rész bátor, 3 rész bolond”. A könyvben mind Eragon, mind Saphira (akinek nem születésétől fogva van meg a neve és nem egy villám alatt nő fel) fejlődése és növekedése részletesen le van írva és végig zajlik a köteteken át. Így egy hosszú, de szórakoztató és egy kicsit talán izgalmas, fantasy világot bemutató könyv lett az Eragon.
Ennek ellenére annak is igaza van aki klisésnek tartja és egy Gyűrűk Urába iktatott Csillagok Háborújának nevezi. Igaza van, de nagy kár, hogy faszság amit mond, ugyanis az ilyen típusú történetek gyökerei sokkal mélyebbre vezetnek vissza. Anno egy blogon a Nanoha Strikers című animével kapcsolatban olvastam róla, hogy Carl Jung egyik tanítványa Joseph Campbell írt a Hős útjáról, vagyis arról, hogy a klasszikus hőstörténetek, hogy épülnek fel és, hogy ez bizonyos módon felépített történet hogyan válik a közönség számára kedvelhetővé. Valószínűleg amúgy nem ez volt a lényeg, de lusta voltam rendesen utána olvasni. Számomra a lényeg, hogy azért hasonlít ennyire az Eragon is, meg csomó minden más a Csillagok háborújára és társaira, mert mindegyik úgy van megírva, ahogy, vagyis követik a Hős Útjának szerkezeti felépítését.
Ha ezen túlteszi magát az ember, márpedig a könyv nem olyan bugyuta mint a film, ezért hamar túl lehet, akkor utána nagyon élvezetes olvasmány. Legalább olyan magával ragadó a világa mint a Gyűrűk Urának. Ezért minden fantasy rajongónak ajánlom. (A könyvet amúgy Inherintence I – Eragon címen keressétek, magyarul nem olvastam, de úgy láttam megjelent nálunk is)
