Blog or Die
Ahogy a címből olvasható, vagy legalább sejthető, elérkeztem egy olyan pontra amikor muszáj tennem valamit, jelen esetben muszáj blogolnom, mert már olyan méretű megörökítetlen esemény gyűlt össze, és már olyan rég nem írtam semmit. Persze valahogy mindig elmaradt az írás, még akkor is ha lett volna rá igény, vagy kedv, mert nem volt időm, nem volt elég ihlet vagy ilyesmi. Volt olyan is, hogy elkezdtem, ment is, de aztán közbejött valami és később nem volt kedvem folytatni. Persze most nem fogok mindent bepótolni de megpróbálom. Volt egy szánalmas próbálkozásom arra, hogy a szlovákiai szakmai gyakorlaton készített kézzel írt blogot egyszer elektronikussá teszem, de valahogy nem volt rá érkezésem, hogy begépeljem és még képeket s válogassak hozzá. De azért lássuk most mi van, illetve mi volt még a nyáron.
Szlovákia után, melyről egyszer tényleg írok majd, jöhetett még két hét melyet máshol kellett eltölteni. Ez másoknál, vagy más modulokon úgy zajlott, hogy elmentek külföldre, írtak róla blogot, de kb. ugyanazt csinálták mint itthon, csak láttak világot, meg ilyenek. Nuki modulon viszont a legtöbben itthon maradtak. Vagy töltöttek két hetet a KFKI-ban, vagy otthonról nyomták, vagy mint én ültek 2 hetet az elektronika laborban. Roppant élvezetes volt mondhatom. A feladatom lehet nagynak számított, vagy csak jó indulatból a témavezetőm így állította be, de egyáltalán nem éreztem valami felemelőnek egy már megírt kódot értelmezni és windowsra idomítani. Na jó, el lehetett vele baszni napokat, hogy végül kihozzuk, hogy a kódot át kell írni, mert a windows házörző kutyáját (watchdog) nem lehet megkerülni sehogy sem.
A témával persze azóta sem haladtam sokat, pedig feladatom azért lenne, csak még egyáltalán nem sikerült belerázódnom az iskolába. Jó mondjuk ez meg azért hülyeség, mert általában vizsgaidőszakig nem rázódok bele, vagyis inkább egyáltalán. Megfáradtam az utóbbi öt évben, és igazából már csak az ELTE-n tanult limonádé tárgyak tartják bennem a lelket. Persze a fele annak is faszság, de legalább értem. Na de vissza a nyárhoz.
A két hét után végre kedvesemmel is tölthettem egy kis időt. Jobb ötletem nem lévén elmentünk az erdőkertesi telkünkre egy kicsit “nyaralni”, azonban egy interneten lógó párnak az offline élet hamar beüt. Ugyan autózgattunk jókat, főztünk egy-két finomat meg kicsit biciklizgettünk is a dombokon, azért a legjobb mégis csak a wifi-vadászat volt, meg a hazajövetel. És a jégzselé sem sikerült olyan jól mint ahogy Szemesen szokott.
Utána jöhetett a már említett balatonszemesi szokásos összejövetel a középiskolás barátokkal, valószínűleg utoljára. Legalább is az utolsó olyan nyár, hogy akár egy hétig együtt lehettünk. Már így is többen a munka miatt csak napokat maradtak velünk és jövőre, ahogy még többen lediplomáznak ez a helyzet csak romlani fog. De azért a program megmarad majd akkor is. Filmnézés, Balaton, bográcsolás, móló-látogatás, éjszakai fürdés, ilyenek.
Balaton után, anyám zseniális ötlete és szervezése után családi nyaralást tartottunk Korfu szigetén, Sidariban. Egyszer erről is lesz bejegyzés, vagyis nem, de azért jó megígérni. Anyám azóta is sóvárogva gondol vissza arra az egy hétre, melyen csak ront, hogy munkahelyén Korfu-s háttér és képernyőkímélő van. Igazából teljesen jó kis nyaralás volt, de számomra főleg azért, mert baromi jókat tudtunk iszonyat nagy összegekből kajálni és mert Korfun mindenhol lehetett védtelen wifit találni.
Még elutazás előtt kedvesem felugrott egy napra, egy állásinterjúra, mely inkább gyakornoki állás volt, de egyelőre azóta is ott nyomja az ipart. Ott az AXN-nél, mint gőzöm sincs mi, de vicces dolgokat csinál és ha megköti végre a szerződést a diákszövetkezettel akkor pénzt is fog kapni érte. Így végül is Korfu óta elég sokat van nálam, mert felvették a Károlira, japán szakra és a kollégiumba is, úgyhogy most sok időt töltünk együtt, főleg mert nem szeret a koliban aludni. Vagyis ez nem igaz, de velem mégis csak jobb 
