Két film, egy színész
Az utóbbi napokban megnéztem két filmet is és valahogy mindegyikben ugyanaz a srác volt a főszereplő, pedig fingom nem volt róla. A srác amúgy Chris Evans, eddig egyedül a Már megint egy dilis amcsi filmből ismertem egyedül és őszintén szólva jobb lett volna ha a hányós-dugós tini moziknál marad. Ugyanis számomra nem tudott kilépni a gagyi bálkirály szerepéből. Persze ha az imdb-re pillantok akkor sokkal több van a neve mellett mint gondoltam volna, de akkor is…
Push
A filmet csak azért töltöttem le, mert akkor regeltem be egy újabb tracker-re és kellett valami friss ami átmeneti freeleech-et élvez és még töltik is, hogy megalapozzam a későbbi arányomat. A vicc az hogy kellemesen csalódtam benne. Ugyan kicsit olyan B kategóriás képregény feldolgozás szaga volt, de tetszett. A sztori kicsit az X-Men-re hajaz kevesebb variációval, mert itt a speckós népeket tíznél is kevesebb kategóriába sorolják, de itt is van belőlük egy osztag aki a többit vadássza. Hősünk egy mover, vagyis dolgokat tud mozgatni, de elég béna az elején. Az ő feladata, hogy egy watcher (jós) lánnyal megkeressen egy pusher (bábjátékos) nőt, mert meg volt jövendölve egy erősebb jós által. Persze az egész azért kell, mert mint X-Menben vagy a Fringe-ben itt is kísérleteznek rajtuk és ezt nem szeretik. A speckósok közül egyedül a pusher tetszett (“Charles get out of my head”), a sztori viszont pörgős volt kevés lelkizéssel, szóval jó kis akció volt.
Cellular (Mobil)
Ezt a filmet bevallom csak Jason Statham miatt szedtem viszont le, pedig igazából sok köze nem volt a filmhez és szerintem a csávó Guy Ritchie óta igazából nem is tudott értelmeset alkotni. Hősünk viszont egy nagypofájú kamasz ismét akit véletlenül egy szarrá tört telefonról felhív egy nő, hogy elrabolták és hogy segítsen, a srác pedig egy kis hülyülés után segít neki és elkapják a bűnös zsarukat. Annyira ez a film nem jött be, mert mind a plakát, mind a sztori túlságosan hívogató volt, melyhez képest a film eléggé délutánira sikeredett. Valahogy méga szenvedő anyuka szerepébe se tudtam beleélni magam, elgyáltalán nem izgultam az életéért, de egy kellemes kis izgalmat azért nyújtott arra a röpke másfél órára és voltak benne jó poénok.
