M@D_FiSt went mad…

Ha már a tetrakottán letudtam a fesztivál beszámolót azért csak megírom ide is, csak kicsit másképp. Ugyanis ahogy a VOLT után elkezdtek fakulni az emlékek, úgy itt is ez áll fenn, pedig volt egy-két pillanat ami jobb ha megmarad, legalább írásban. Képeket valószínűleg lusta leszek válogatni, már csak azért is, mert a legtöbbön mi vagyunk rajta és mert a “mi” jelen esetben eléggé paranoia-s. No de kezdjünk bele.

A dolog úgy kezdődött, hogy kedvesem és a szobatársai kitalálták, hogy esetleg, netalántán nem mehetnénk-e kocsival, az eredeti buszos verzió helyett. Persze ilyen téren szüleim most már elég rugalmasak, úgyhogy sima út is lehetett volna Várpalotáig, ha épp nem péntek délután ötkor akartunk volna elindulni. Majdnem pontosan egy órába telt elhagyni a várost, de legalább kedves utasaim elszórakoztatták magukat, amíg aztán meguntam a nagy csevejt és raktam be zenét. Jut eszembe vettem egy olyan átalakító kazettát, amivel az ilyen régebbi autómagnókra is lehet mp3 lejátszót tenni, és tök jól szerepelt. Azt olvastam, hogy a Hama szar lesz, vegyek Sony-t, de az nem lévén a Media Markt-ban hát maradt a Hama. Amúgy ezt a hangminőséges dolgot nem is nagyon értettem, amikor tudható, hogy a kazetta nem visz 16kHz fölé (ahogy az mp3 sem), szóval nem értem mi jobbra lehet számítani. Na mindegy, jó volt, azonban az útitársak hamar megtalálták a saját lejátszóikat és átvették a DJ szerepét.

Kb. 1 óra alatt ki is értünk az autópályára, amikor bemondta a rádió, hogy a hatvan-valahányas kilométernél baleset van. Mondom jeeee. Egy darabig próbálkoztunk telefonos segítséget kérni, hogy merre lehet kerülni, de aztán csak lehetett 80-120-al menni, úgyhogy maradtunk a pályán, ha már ki volt fizetve. Székesfehérvárnál 8-as út, aztán Várpalotán irány a Lidl. A többiek kaját már készítettek a Tesco-ból, így hát csak a piakészleteket kellett feltölteni. Sangria, fehér rum, bor, pezsgő, mézes barack, aztán irány a fesztivál. Utálok parkolni és az a látvány, hogy egy kilométeren át csak parkoló autót láttam a mezőben nem nyugtatott meg, de végül is a sok faszul parkoló autó között sikerült egy olyan helyet találni ahova épp sátort akartak tenni, de végül letettek erről a szándékukról. Jobb is, mert akkor tönk volt a fűben, hogy kicsit megkozmetikázta az autó alvázát. Itt már jó pár korábban érkezett és durván illuminált egyeddel is találkoztunk. Csomagokat fel, csekkoljunk be. Első meglepetés: a hátsó bejáraton nem árulnak jegyet. Második: semmilyen kaját-piát nem lehet bevenni, még a nagyanyó fonnyadt szendvicsét sem., így hát vissza az autóba kipakolni, majd előre a pénztárakhoz. Itt egy újabb ember csatlakozott hozzánk aki a hidegben várt ránk már lassan másfél órája, pedig csak egy jegyet meg egy sátrat jött adni, ő maga nem szándékozott az éjszakát a szabad ég alatt tölteni.

Igen, bent vagyunk, keressünk sátorhelyet. Sehol semmi, aztán egyszer csak egy rés a kerítésben, egyetlen biztonsági őrrel, aki csak a karszalagokra volt kíváncsi. Így hát kinéztünk egy nagyobb tisztást a fák alatt és már épültek is sátraink. Miután készen lettünk kimentünk az autóhoz kajálni. Itt aztán kedves útitársaim minden kreativitást bevetve próbáltak minél több kaját piát a ruhájukba rejteni és becsempészni. Jómagam a szokásos félliteres üveg farzsebbe kombót választottam a mézes barackkal. Gond nélkül bejutottunk, amikor is kiderült, hogy a sátorhelyünkre be lehet állni autóval. No mondom jól van, holnap ezzel kezdünk. Aztán körbenéztünk a sötétben, találkoztunk még pár emberrel majd a többiek elzúztak valami koncertre, kedvesemmel pedig visszamentünk pihenni egy kicsit. Még aludtunk is, és nagyon úgy tűnt, hogy ebből ma már nem lesz koncert, de aztán csak sikerült felébredni a P.A.S.O.-ra. Zsír koncert volt, el is határoztam, hogy most már őket is gyűjteni fogom. Aztán alvás a szokásos sátortábori hangzavarban. Kedvencünk a címben is említett mondat volt, melyet kiáltója nem volt rest legalább 20x a tudtunkra adni.

Azt el kell mondanom, hogy ilyen kényelmesen még nem aludtam sátorban. Először is a tavalyihoz képest vettem egy új sátrat, ezúttal kétrétegűt és valóban kétszemélyeset (Quechua T2, ha valaki esetleg vágná mire gondolok). Alánk terítettem két Polifoam-ot, rá két gumimatracot, ami elsőre jó ötletlek tűnt, de aztán fél óra alatt spontán leeresztett, úgyhogy legfeljebb hőszigetelési funkciót láthatott el. Rá az egyik nagy hálózsákomat kiterítve meg egy plédet. Ezen aludtunk mi két kisebb hálózsákban, és magukra terítettük még a másik nagy hálózsákunkat. Ami azt illeti, olyan hideg volt, hogy szükség is lett ennyi cuccra a fagyhalál ellen. Szomszédjaink kénytelenek voltak teljes ruhatárukat bevetni a hideg ellen. Közzülük is az egyetlen srác volt legdurvább, aki csak egy pokrócot hozott. Másnap be is újított egy hálózsákot gyorsan.

A másnap persze úgy indult, hogy mivel mi, kicsimmel hamar feküdtünk, hamar is keltünk. Begyűjtöttük az autót és reggeliztünk. Ezt a manővert mondjuk szívesen hajtottam volna végre amolyan Carmageddon-osan, a sátrakon keresztül, hogy közelebb parkoljunk a mi helyünkhöz, de aztán mégsem. Egy darabig mérlegeltünk, hogy menni kéne zuhanyozni, de aztán abban maradtunk, hogy megvárjuk a többieket, amiből az lett, hogy aludtunk még pár órát. Miután mindenki felkelt, az egyik lány elment pár újonnan érkező emberért a bejárathoz. Ekkor azonban az ég úgy gondolta, hogy vicces lenne borsónyi jégdarabokat dobálni. Mi a sátorból néztük, fényképeztük, meg videóztuk a jégesőt oda-vissza, míg az úton lévők szépen eltévedtek a erdőben és csak akkor találtak vissza miután kisütött a nap. Hogy száradjunk kiterítettünk egy használaton kívüli sátrat és másodszor is megkajáltunk, majd kihasználva a jó időt körbenéztünk végre, hova is jöttünk.

A tábor elég nagy volt kevés tartalommal. Találtunk ugratós biciklipályát, meg a röplabda pályáknál megtudtuk mi az a wakeskate. Dolog igazából vízisí kicsiben. Adott egy homokzsákokból kirakott fél méter mély medence, egy kívülre rögzített motoros csörlő és egy mini szörfdeszka. A csávó aki már nagyon vizes volt, és a csajoknak nagyon bejött, bemutatózhatott egy ideje. Egy-két ugrás egész jól sikerült neki. Fesztiválozót nem láttunk a medence körül, valószínűleg a metsző hideg, a szél vagy az eső miatt, mely végigkísérte az egész fesztivált. Ekkor jött aztán egy telefon, melyből mindenkiben tudatosult, hogy holnap pünkösd úgyhogy semmi nem lesz nyitva, ma kell bevásárolni, szóval irány Tesco. Én kocsival mentem volna szívesen, de egyrészt féltem, hogy mire visszajövünk valaki elfoglalja a helyem, másrészt a reggel úgy nyitottam, hogy meghúztam az ásványvíznek hitt mézes barackot, úgyhogy maradt a 100 forintos fesztiválbusz mely vagy a vasútállomásra, vagy az autóbusz állomásra vitt. Nekünk sajnos az előbbi jutott, úgyhogy körbe kellett még gyalogolni egy elhagyott Ganz-telepet is.

A Tesco-hoz érve láttuk, hogy ide is beköltözött a fesztivál. Pontosabban a fesztiválozók. A WC-n nem volt hely, a füven bevásárlókocsiból kempingeztek stb… A részünkről csak a szokásos fogyott: szeletelt kenyér, diákcsemege, aznap lejáró 50%-ra leértékelt tejföl, minden szigorúan Tesco gazdaságos kiadásban. Hazafele már az autóbusz állomásról akartunk indulni, de nem fértünk fel, úgyhogy vártunk és kajáltunk egyet a váróban, hogy a következő buszra az első helyről startolhassunk. Nekünk lett is ülőhelyünk, de még vagy negyed órát álltunk a megállóban mire majdnem mindenki felfért. A táborba visszatérve aztán lett ivászat, majd nekiindultunk a koncerteknek. A kezdeti lendület azonban hamar lelohadt, már nem is tudom miért. Legyen elég annyi, hogy zeneileg nem az én fesztiválom volt, és a pia is hülyén viselkedik mostanában bennem, de Beliczai Balázs stand-up-ja most először ütött. A Showder-klubban sosem bírtam a srácot, mert Baló György uncsi, a többi poénja meg gusztustalan, de itt sziporkázott, szinte végigröhögtem az egészet. A Jäger sátorba be se lehetett férni, de elsősorban azok miatt az esztelen barmok miatt, akik nem bírták kivárni a jäger vásárlással a stand-up végét és csak a piáért tolakodtak be.

Utána begyűjtöttünk pár embert, aztán lecsüccsentünk a kajasátorban. Itt kedvesem kezdett bealudni, úgyhogy jobbnak látszott itt abbahagyni az estét. Persze ezért másnap megint lebaszást kaptunk, és kihagytam az Irie Maffia-t is. De cserébe megint korán keltünk és most kivételesen nem volt csőtörés és a nap is sütött, úgyhogy megfürödtünk. A zuhany persze gyakorlatilag lófasz volt. Egyetlen csap vize volt elosztva hat konténerbe, úgyhogy hideg víz csöpögött a zuhanyrózsákból, de tökmindegy, kellett már egy kis higiénia a sok erdőbejárás után. A zuhanyzóban még az lepett meg mikor belépve láttam egy csávót a haját vasalni a tükör előtt. A hasonló kinézetű cimbije ügyesebb volt, ő nem tudom hogy, de teljes emo-szerelésben és belőtt frizurával lépett ki a zuhany alól.

Aztán visszamentünk a sátrainkhoz, ahol a sokadik diákcsemegés kenyér elfogyasztása után arra jutottunk, hogy ma már enni kell valami kaját is, úgyhogy bevállaltunk ketten 1800 forintért egy tál hagymás-pulykát sült krumplival. Drága volt, de finom és kevés is kettőnknek, úgyhogy megfejeltük egy szelet pizzával is. A pizzásnál persze a pultos szemében harmadszor is észrevettem a gúnyolódós mosolyt a szemüvegem láttán. Persze a többiek közben leléptek (egy sátorral odébb mentek) mert nem bírták nézni a burzsuj kaját amit ettünk, de aztán megtaláltuk őket a Malátabár tetőteraszán. Innen nézelődtünk egy darabig, míg a nagyszínpadról szóló Riddim Colony reggae-je össze nem veszett a Malátabárból szóló rock-történelmi előadással, úgyhogy inkább mentünk a nagyszínpadra kicsit kart lengetni és áldani a rastafarai-t. Rájöttem, hogy az a jó a reggae-ben, hogy a beszívottak is tudják követni a ritmusát, igazi hangszerekkel játsszák és jó esetben nem érteni a szöveget. Sajnos itt néha magyarul volt, úgyhogy értettük a kiábrándítóan naiv és idegesítő békegondolatokat, úgyhogy hamar odébb is álltunk.

Aztán lett HS7 koncert ami nekem nem jött be, de az érintetteknek sem annyira, meg volt Péterfy Bori is, amit a színpad oldalából néztem végig, míg a lányok gyakorlatilag Bori oldalában pörögtek végig. Aztán kicsit megint szétszéledtünk, majd kedvesemmel visszatértünk a Brains-re. Ő persze nem nagyon komálta, meg nem is akart táncolni, de mikor leültem mellé, hogy így nekem sincs kedvem pattogni, akkor egy kicsit megpróbálta ő is élvezni. Még egy-két dnb-s lépéssel is megpróbálkozott, melyet az előtte állóktól próbált ellesni, ahogy mindenki más. Végre egy jót pöröghettem én is ezen a fesztiválon, de aztán a visszatapsot már nem vártuk meg. Eltettük magunkat holnapra. A többiekkel még nappal közöltem, hogy 10-12 körül indulni szeretnék, de nem hatotta meg őket nagyon, hat körül feküdtek le, de azért csak felkeltettük őket 10kor.

Az elpakolás nyugiban és viszonylag hamar zajlott, egyedül egy hűtőtáska tűnt el köreinkből nyomtalanul, ami mégiscsak kisebb mint egy teljes sátor, ugyanis erre is volt példa a környéken. A táborban is viccesen zajlott a készülődés. Az egyik csávó egy matracon aludt míg a többiek összepakoltak mindent, majd közölték, hogy ne bántsuk szegényt, még józanodik és különben is ő viszi őket haza. Aztán a társaságunk egy részét kivittem a buszállomásra. Majd vissza és irány a többiekkel haza Pestre. Itt megvártam velük a vonatot, aztán húztam haza fürödni, meg a gép elé.

Összességében jól éreztem magam. Jó volt elszakadni a vizsgaidőszaktól és egy kicsit kimenni a természetbe. A időjárás, az igénytelen arcok és a gyér kényelmi tényezők sokat rontottak az élményen, de a társaság szerencsére kibalanszírozta a dolgot. Ha M@D lennék jövőre is mennék.

képeket lusta vagyok betenni és a rajta szereplők sem engedték meg, úgyhogy kukkantsatok át a tetrakottára, ott van egy pár