M@D_FiSt went mad…

Buli volt aprajafalván (Rákosborzasztón) és ezt most jól megírom nektek. De előbb egy kis betekintés a szombatunkba, mert volt izgalom bőven. Az egész persze szokás szerint úgy indult, hogy a kis cuccom megjött csütörtökön, aztán egyszercsak szombat lett. Ilyenkor olyan gyorsan telik vele az a kevés idő. Még a péntek esti pocky keresés is tök jó. Kár, hogy végülis pocky-t vagy valami helyettesítő terméket nem találtunk, pedig eskü a groby-ban szokott lenni. Helyette viszont találtunk más csokis pálcikát, de mivel 800 HUF volt és csak 5 szál volt benne, ezért inkább a meghagytuk arra az időre amikor már mocskosul gazdagok leszünk és nem tudjuk majd hova lapátolni a sok egydollárost, mint Dagobert bácsi. Na mindegy, legalább az aloe verás cucc finom volt, meg az a nem tudom milyen csoki is.

Aztán szombat lett és a tervezett program szerint elmentünk a veresi piacra nagybevásárlást tartani. Minden simán ment, vettünk sok tojást, meg zöldséget, meg savanyú káposztát, meg füstölt cuccokat, meg amiket szoktunk. Meg rendeltünk sok zoknit, mely lehet nem is készül el soha. De ami poén volt az egy ócskás. Először csak anyám volt ott és vett 10 lapos és 10 kistányért, mely tök jó állapotban volt. Mivel nem nagyon tudta volna hazavinni ezért kért egy szatyrot is, mely szintén a kacatok között volt, de azért nem fizetett. Nem baj, mert kedvesem is rámozdult a témára, úgyhogy visszamentem vele körülnézni. Anyám még úgy mondta, hogy hagyatéki cuccok, hát szerintünk inkább a német-osztrák és egyéb környéki lomtalanítás legalja volt ott szétszórva a dobozokban. Ennek ellenére azért akadt ez-az. Én ugyan nem vettem semmit, de kicsim talált egy tök jó, sárganyeles étkészletet (kés, villa, kanál) és egy képkeretet, melybe végre bele tudtam tenni a valetinra kapott képet. (juteszembe a szintén valetinra kapott szemüveg törlőmet még nem is láttátok, pedig epic win). Szóval miután lealkudta 500-ról 400-ra a cuccot mentünk tovább.

Az út a kertesi CBA-ba vezetett. Már akkor is gyanús volt, hogy alig tudtam kivenni a slusszkulcsot a indítóból, de nem törődtem vele, kiszedtem valahogy. Hát, lehet nem kellett volna, ugyanis amikor visszajöttünk a vásárlásból, nem lehetett elfordítani a kulcsot. Akárhogy erőlködtünk, nyomkodtuk nem akart továbbmenni a gyújtásról, az önindító fokozatba. Remélem a nagyokosok értették, hogy ez már nem az az állapot volt amikor a kormányzár miatt nem fordul a kulcs. Szóval telefon faternak, hogy jöjjön utánunk, telefon kedvesem apukájának, hogy mégis mi lehet, mert ő többet tud az autókról. A válasz annyi volt, hogy valami rugó eltört a zárban, előfordul. Aztán megjött fater, fújt bele egy kis WD40-et, de nem segített. Végül annyiban maradtunk, hogy berántjuk az autót a lejtőn és valahogy csak hazajutunk, ha máshogy nem, hát vontatással.  De még előtte szüleim elugrottak a telkünkre lepakolni. Közben én összefutottam általános iskolás barátommal, aki büszkén kísérgette a 2 és fél éves kisfiát. Aztán kicsim az autóban unalmában elindította a mobiljáról a Rideback OP-ját. Azon a részen ahol a csaj megnyomja a motoron a gázkart, gondoltam teszek egy utolsó próbát és bazmeg sikerült. Sikerült elfordítani a kulcsot és beindult az autó. Nagyon is valószínűvé vált, hogy rugó lehetett a gond, ugyanis az önindító állapotból erővel kellett visszahúzni, hogy ne forgassa feleslegesen. De legalább mehettünk haza. Persze az út sem volt sima, mert egy szakaszon akkorát kellett fékezni, hogy faterom csikorgó fékkel mögöttünk majdnem belénkjött. Meg a gödröket is elég rallisan kerülgettem szóval, egy kicsit death race volt, de épségben hazaértünk.

Persze kicsim egy kicsit kikészült a visszaúttól, úgyhogy elmentünk sétálni a kedvenc kínai boltjába, ahol megint nem vettünk semmit és most már szar kínai pornó sem volt. Aztán itthon bedőltünk és egy jót aludtunk. Volna, ha este 6kor nem csörgött volna az ébresztő, hogy indulnunk kell farsangozni. Nem volt könnyű az indulás, lassan készült a vacsi, lassan is ettük meg, de 20.20-kor sikerült elindulni. Érkezi kb. egy óra múlva érkeztünk. A parti már javában tartott, elméletileg a beígért koncertek is lementek már. A társaság nagyrésze jelmezben feszített és a felét nem is ismertem, mert a Gábor barátai voltak. De azért az ötletek megint ott voltak. Egyrészt, hogy volt karszalag, regisztrációs pult, és sorszámok melyek a jelmezversenynél számítottak. Ezen kívül ugye volt a szokásos hangosítás és koncertek és verseny és játék és nyeremények, szal jó volt. És Gyula sem volt annyira beállva mint ilyenkor szokott. Ő amúgy egy lakatlan szigetnek öltözött.

Mi nem öltöztünk semminek. Ugyan utólag a kedvesem csillagos pulcsijára ráfogtuk, hogy az univerzumnak öltözött, de aztán nem pörögtünk ezen. Legjobban Sketch-en röhögtem. Eredetileg sima munkásnak öltözött, de ráfogták, hogy Mario. Végülis van benne valami, de én inkább akkor már az engineer-hez hasonlítottam a Team Fortress 2-ből. Ugye a gamer-ek? LOL! A versenyt természetesen Gyula nyerte, de a kevés jelmez és szavazat alapján minden helyezettnél 2-ős, 3-as holtverseny volt. Aztán mikor vége lett ennek játéknak, a bli alábbhagyott. Egyesek autóba, egyesek buszra szálltak és elmentek. Páran szerintem simán felmentek aludni, de a lényeg, hogy lenn a tánctéren nem pörgött senki, pedig jó zenék voltak. De általában mindig ez a vége egy Gyulaparty-nak, csak mi tovább szoktuk bírni, de kedvesem feladta. Nem is csodálom, valószínüleg én sem bírtam volna sokáig, úgyhogy elpattantunk.

Szerencsére a 956-osra csak 20 percet kellett várni és elhozott a Blaháig. Az utat ugyan megzavarta bár részeg állat, a buszsofőr pedig úgy mérlegelt, hogy nem viszi tovább őket. Szerintem indokolatlanul, de ő tudja. Mi közelebb ültünk hozzájuk és annak ellenére, hogy nagyon idegesítőek voltak, nem csináltak semmi kárt, legfeljebb csak egymásban. De a sofőr a hangból ítélt és leszállította őket. Mikor már lenn voltak még otthagyták az ajtóban a lábukat, de aztán kihúzták valahogy és mehettünk tovább. Azért pár rúgás a busz oldalába még így is belefért. De nem is csodálom, én is kurva ideges lettem volna és tök fölöslegesen szállította le őket, valószínüleg a következő járat bánta őket aztán. Na, de végülis a kalandos nap után 3-ra hazaértünk, bebújtunka  jó meleg ágyikóba melegíteni egymást és elaludtunk. Sajna ma reggel visszament, és most hiányzik. Nyüssz!

(képek egyelőre csak picasa-n vannak: link)