Archive for március 2009
Azok a B plusz kategóriás napok
Igen, azokra a napokra gondolok, melyek után az ember fedezékbe vonulva csak a "Szia, Kata vagyok" ominózus sorait tudja ismételgetni (mely ráadásul a Ponyvaregény remekbeszabott magyar szinkronjából vannak). Hát ez a napom is ilyen volt. Úgyhogy besüppedtem a székembe és most kemény bassline-nal rendelkező számokat üvöltetek a fülembe, miközben elregélem mi is volt ma.
Hupsz – 3 év
Nem is vettem észre, hogy március 5-én lett 3 éves a blog… Na mindegy, nem mintha bármit is számítana 
Into the wild
Don’t know what to say anymore. It’s not like I ever thought much about life and happiness, but sometimes it happened. I saw a movie, read a book and think. But all I can say is that was all. Just thinking. Nothing happened, nothing changed, no question answered if there was any. In beginning of the film I really thougt "Yes that’s rigth, fuck society". Break your boundaries and fly. Have an aim and figth for it. But I never thougth about making it alone. My friend who show me this movie told me that one day he will get his backpack leave his cellphone at home and go into the wild. He didn’t said forever and he ask me if I want to come.
So I feel what this film was trying say I already knew. Make new friends, new connections and not the way you do that on facebook or whatever. I think get to know one person gives you a whole new aspect of life and a tiny bit of happiness and sadness too. On the other hand, sharing our heart with someone makes us feel it really happened, makes us feel it’s real. I already knew the answer but I still can’t stop my tears from falling. Something so overwhelmingly fell on me that I started crying. I am crying but don’t know why. Is it only stress, fatigue, or this world is really that rotten or it’s just that our own path is so blurred that when the way of others shows us there’s still ligth out there, we just feel so relieved that we can compress all our problems into a single drop of tear and let it go.
I don’t know, maybe I don’t want to know. Just had to write something, had to say that I’m alive. I’m here.
Egy lehetséges új éra
Kicsit korai még beszélni róla, de érezhető megreformálásához közeledik a Sonic Entropy projekt, de mielőtt írnék róla, úgy gondoltam rizsázok egy kicsit a történetünkről, mert nincs is jobb dolog, mint a matek szigorlatra tanulás szünetében egy kicsit blogolni. (De, persze, hogy van, de ő most Rómában városnézelődik)
Vackor Feszt – Frasang 2009
Buli volt aprajafalván (Rákosborzasztón) és ezt most jól megírom nektek. De előbb egy kis betekintés a szombatunkba, mert volt izgalom bőven. Az egész persze szokás szerint úgy indult, hogy a kis cuccom megjött csütörtökön, aztán egyszercsak szombat lett. Ilyenkor olyan gyorsan telik vele az a kevés idő. Még a péntek esti pocky keresés is tök jó. Kár, hogy végülis pocky-t vagy valami helyettesítő terméket nem találtunk, pedig eskü a groby-ban szokott lenni. Helyette viszont találtunk más csokis pálcikát, de mivel 800 HUF volt és csak 5 szál volt benne, ezért inkább a meghagytuk arra az időre amikor már mocskosul gazdagok leszünk és nem tudjuk majd hova lapátolni a sok egydollárost, mint Dagobert bácsi. Na mindegy, legalább az aloe verás cucc finom volt, meg az a nem tudom milyen csoki is.
