A mai napot a szifilisznek szentelem

Köszönhetően a segítségnek mely elölről és oldalról is jött sikerült egy kettest összekaparni szilárdtest fizika (aka. szilfiz – melyet minden plörkös szifilisznek olvas) második zh-n, így nem ért véget a szenvedés, lehet írni pótzh-t az első részből. Ez ügyben ma már reggel nyolctól nyomin fogjuk a témát, hátha egy kettest megint sikerül összekaparni, ami már nagyon jó lenne, mert soha nem volt a három szifiliszes év alatt, hogy meg lett volna bármelyik zh-m, persze az is lehet, hogy az egy ponttal több mint a minimum nem volt véletlen, de akkor sem érdekel. Sőt igazából már korábban is elvártam volna, hogy ha már olyan gyakvezérünk van aki velem együtt kezdett, akkor már… de inkább nem is. Igazából a tantárgyfelelőstől várnám el, hogy most már végre kirugdosson minket, és akkor már csak a BSc-sekkel kell csak foglalkozni.

A JAVA még hátra van…

Bocs a szar poénért, amit tudom is én hányszor elsütöttem már és már az elsőnél sem röhögött senki. Kicsit kivagyok tőle és miközben olvasom a ppt-s azon filózom, hogy ki az isten találhatta ki az objektum orientált programozás.Az elméletem a következő. Az egész OOP egyetlen okból született meg: hogy a szövegeket könnyebb legyen kezelni. Szinte tuti, mert kb. ezt az egyetlen dolgot tudom felhozni, hogy miért jobb az OOP mint a strukturális programozás. Biztos az én agyamban lehet valami, vagy rosszul tanítottak, de egyszerűen nem bírom befogadni az OOP elveit. Persze, nagyon kényelmes, hogy van egy csomó hasznos osztály, meg sablon, meg hasonlók, de számomra elbonyolítja egy program követhetőségét.

Menjél már!

Korábban már írtam a chello-ról és a hátrányairól és az ott leírtak még mindig igazak. Egyszerűen siralmas mit produkálnak és mennyi pénzért. Azóta jött egy újabb sebesség váltás, mert ugye volt sávszélesség emelés. A gond csak az volt, hogy automatikusan csak a silver csomagtól lefelé történt meg az emelés, ugyanis a gold (30/3) duplázásához a hagymoányos modem tudása már nem volt elég. Ezért aztán az történt, hogy míg szeptember október óta mindenki örült, hogy nagyobb lett a nete ugyanannyiért, azok akik a legtöbbet fizetnek csak néztek, hogy velük mi lesz. Persze lehet, hogy ez csak rám vonatkozott…

Bátaapáti

Radioaktív hulladékok óra keretében, a szorgalmi időszak utolsó napján tanulmányi kirándulást szerveztünk Bátaapátiba, a kis- és közepes aktivitású hulladékok átmeneti tárolójába, vagy valami ilyesmi. Hiába nincsen itthon sok ilyen intézmény egyszerűen nem bírom fejben tartani, hogy melyik melyik, de majd a pénteki vizsgára összeszedem magam.

Eredeti terv szerint két tanárral mentünk volna, de egyiküknek órát kellett tartania, ezért egy másik oktatóval mentünk, a másik pedig miután kiderült, hogy én tudnék autóval jönni, inkább úgy döntött, hogy fontosabb teendői vannak. Amit el is hiszek, mert amióta a tanszékvezetőnk eltörte a medencéjét, azóta ő intézi az ügyeket.

Ide menjek? Oda menjek?

Valahogy éreztem én, hogy a wifis routereknek jobban utána kéne járni, mint ahogy azt tettem, de bizonyos dologk felgyorsították a beszerzési folyamatot. Közigazgatási példával élve a közbeszerzési pályázatot egyetlen szereplő részvétele mellett is, gond nélkül elfogadták és nagyon szűk határidőt adtak. Történt ugyanis, hogy megszellőztettem itthon, hogy most már van 2 laptop, meg 4 gép lóg 2 nem ideálisan elhelyezett routeren, így ha nem teszünk valamit, valakinek nem jut az életet adó net ereiből vér. A folyamatot az gyorsította fel, hogy 2-3 hete vasárnap elindult az ATP Masters Final, melyet itthon egyedül az Digi Sport közvetítette. Mivel kevés az előfizetőjük ezért ezt az adást neten is adják, és ingyen. Elég csak regisztrálni az oldalra és már mindenki nézheti is a BL-t, mert főleg csak az van.

B13-U

Avagy a nagy sikernek nem mondható, de mindenképpen látványos, Luc Besson féle parcour film, a Banlieue 13 folytatása, Ultimatum alcímmel. A siker mérője lehet például, hogy szinte egyáltalán nincs hozzá angol felirat, a HD verzióhoz meg egyáltalán. Csak magyar feliratot találtam, de az meg elég hiányos lett.

Ahogy várható volt, az előző film óta eltelt egy kis idő, de ahogy ez lenni szokott a való életben is, semmi sem változott. Letto továbbra is a falak lebontásában látja a jövőt, ezért aktívan robbangatja őket, aztán meg fut a rendőrök elől akik most már vadrácsozott autókkal nyomják. Damien pedig továbbra is a beépülős szuperzsarut játssza, ezúttal sokkal viccesebben, nőnek öltözve.

Azonban pár fejes kitalálja, hogy a 13. kerület helyén micsoda fasza új épületeket lehetne felhúzni, ezért egy kicsit felborzolja a kedélyeket egy netes videóval, majd meggyőzi az elnököt, hogy bombázza le a kerületet. A csávó annyira készül, hogy előre likvidálja Damient és Lettot is megpróbálja, de addigra fülébe jutnak a dolgok és utána már csak rohanás, bandák összefogása, és végül mégis lebombázzák a várost.

Hozzá kell tegyem, hogy nem vártam sokat, nem is kaptam. Parcour népszerűsítő videónak továbbra is tökéletes, de nem mondanám se izgalmasnak, se megindítónak. Egyéjszakás kaland, jó szórakozást.

24 után

Szinte kedvem lenne írni valamiről, de még nem tudom miről, csak hogy ne kelljen tanulni, iletve gondolkozni a házi feladatokon. Borzalmas. Mindig ugyanaz a nyavalygás, pedig rengeteg témában akartam írni mostanában, többek között egy ajánlót az új mobilomról, a rádiós billentyűzet+egeremről vagy tutorial-t a mobilos könyvolvasásról, de jelen állapotban egyikhez sincs kedvem.

Bazi nagy nyíregyi lagzi

Eredetileg rabság vagy boldogság címet akartam, de aztán a bejegyzés nem is arról szólt volna, úgyhogy ennél a szarnál maradtam, ugyanis a hétvégén volt szerencsém részt venni unokatesóm lagziján. Nem aludtam ki magam, nem jött velem kedvesem, úgyhogy eleve halálra volt ítélve az egész. Anyám szerint mint unokatesó, akivel együtt nyaraltam éveken át, kötelességem lett volna jól éreznem magam és ott lennem, és mosolyognom és satöbbi, de nem így volt, és nem is éreztem kötelességemnek.

“A programozók leginkább a káromkodás nyelvét ismerik”

Vagy valami hasonlót. Kár, hogy az “anyád” kulcsszóra általában nem történik semmi, pedig néha nagyon jól jönne, különösen mondjuk dinamikus láncolt listák esetén. A hétvégén volt szerencsém programozási feladatot kapni, mely nagyjából arról szólt, hogy a készülő PET szimulációs programhoz valahogy becsülni kéne a detektáláskor jelentkező holtidőket is. A cél az, hogy valami egyszerűbb zárt formulába kéne beleírni a holtidő korrekciót és betenni a programba. Ezért nekem kellett írni egy kisebb Monte Carlo programot, mely egyelőre nem túlzott mértékben tartalmaz fizikát, de már nincs sok hátra, hogy szimulálhassunk vele.

Christopher Paolini – Eragon

Nem, nem a film hanem a könyv, amiből az a szédületesen bugyuta és gyenge film készült. Persze felmerül a kérdés, hogy egyáltalán, hogy jutott eszembe egy olyan könyvet elolvasni, mely annyira kiábrándítóan gyenge volt és amit csak úgy lehet magasztalni, hogy a sárkányos filmek közül a legtöbb bevételt hozta. L.O.L. Az az igazság, hogy a Sith-ek bosszúja után olvastam még egy kisebb Star Wars regényt, de az annyira nem fogott meg, így kellett valami más komolytalan könyv. Úgy értem valami könnyed fantasy és akkor valahogy beugrott az Eragon, melynek nem is ez a rendes címe ezért nehéz volt megtalálni, de azért sikerült. Nosza feldobtam a mobilomra és pár hét alatt, szünetekben, vonaton, wc-n, szép lassan el is olvastam.