24 után

Szinte kedvem lenne írni valamiről, de még nem tudom miről, csak hogy ne kelljen tanulni, iletve gondolkozni a házi feladatokon. Borzalmas. Mindig ugyanaz a nyavalygás, pedig rengeteg témában akartam írni mostanában, többek között egy ajánlót az új mobilomról, a rádiós billentyűzet+egeremről vagy tutorial-t a mobilos könyvolvasásról, de jelen állapotban egyikhez sincs kedvem.

Bazi nagy nyíregyi lagzi

Eredetileg rabság vagy boldogság címet akartam, de aztán a bejegyzés nem is arról szólt volna, úgyhogy ennél a szarnál maradtam, ugyanis a hétvégén volt szerencsém részt venni unokatesóm lagziján. Nem aludtam ki magam, nem jött velem kedvesem, úgyhogy eleve halálra volt ítélve az egész. Anyám szerint mint unokatesó, akivel együtt nyaraltam éveken át, kötelességem lett volna jól éreznem magam és ott lennem, és mosolyognom és satöbbi, de nem így volt, és nem is éreztem kötelességemnek.

“A programozók leginkább a káromkodás nyelvét ismerik”

Vagy valami hasonlót. Kár, hogy az “anyád” kulcsszóra általában nem történik semmi, pedig néha nagyon jól jönne, különösen mondjuk dinamikus láncolt listák esetén. A hétvégén volt szerencsém programozási feladatot kapni, mely nagyjából arról szólt, hogy a készülő PET szimulációs programhoz valahogy becsülni kéne a detektáláskor jelentkező holtidőket is. A cél az, hogy valami egyszerűbb zárt formulába kéne beleírni a holtidő korrekciót és betenni a programba. Ezért nekem kellett írni egy kisebb Monte Carlo programot, mely egyelőre nem túlzott mértékben tartalmaz fizikát, de már nincs sok hátra, hogy szimulálhassunk vele.

Christopher Paolini – Eragon

Nem, nem a film hanem a könyv, amiből az a szédületesen bugyuta és gyenge film készült. Persze felmerül a kérdés, hogy egyáltalán, hogy jutott eszembe egy olyan könyvet elolvasni, mely annyira kiábrándítóan gyenge volt és amit csak úgy lehet magasztalni, hogy a sárkányos filmek közül a legtöbb bevételt hozta. L.O.L. Az az igazság, hogy a Sith-ek bosszúja után olvastam még egy kisebb Star Wars regényt, de az annyira nem fogott meg, így kellett valami más komolytalan könyv. Úgy értem valami könnyed fantasy és akkor valahogy beugrott az Eragon, melynek nem is ez a rendes címe ezért nehéz volt megtalálni, de azért sikerült. Nosza feldobtam a mobilomra és pár hét alatt, szünetekben, vonaton, wc-n, szép lassan el is olvastam.

Blog or Die

Ahogy a címből olvasható, vagy legalább sejthető, elérkeztem egy olyan pontra amikor muszáj tennem valamit, jelen esetben muszáj blogolnom, mert már olyan méretű megörökítetlen esemény gyűlt össze, és már olyan rég nem írtam semmit. Persze valahogy mindig elmaradt az írás, még akkor is ha lett volna rá igény, vagy kedv, mert nem volt időm, nem volt elég ihlet vagy ilyesmi. Volt olyan is, hogy elkezdtem, ment is, de aztán közbejött valami és később nem volt kedvem folytatni. Persze most nem fogok mindent bepótolni de megpróbálom. Volt egy szánalmas próbálkozásom arra, hogy a szlovákiai szakmai gyakorlaton készített kézzel írt blogot egyszer elektronikussá teszem, de valahogy nem volt rá érkezésem, hogy begépeljem és még képeket s válogassak hozzá. De azért lássuk most mi van, illetve mi volt még a nyáron.

Lenovo 3000 N500

Éljen, éljen. Nekem vagyis inkább nekünk, sőt inkább apámnak végre van laptopja. Az egész úgy indult, hogy mostanában rengeteget gépel itthon. Írja az árajánlatokat nagyrészt, azonban hétvégén néha jó lenne kimászni a kertbe, meg néha rokont is kell látogatni, viszont a kieső idő meg drága, szóval javasoltam neki, hogy vegyen laptopot. Persze a javaslat nem volt annyira önzetlen és jó szándékú mint amennyire hangzik, ugyanis így nekem is van egy laptopom amit mondjuk néha majd bevihetek az egyetemre, hogy a lyukas óráimban ne a HSZK-ban vagy a Lovardában kelljen sorba állni. A megcélzott árkategória a 120-130e volt, ezen kívül rám bízta a keresést és a választást. Először persze leszartam a dolgot mondván úgysem lesz belőle semmi, de aztán este világossá vált, hogy most komolyan gondolta. Körülbelül olyan döntés lehetett ez részéről, mint amikor egyszer csak vett egy HDTV-t.

George barátomnál a múltkor láttam egy nagyon csini Lenovo-t és nagyon megtetszett. A klasszikus szögletes dizájn, a mélyített oldalú CAPS-LOCK, a little red point, ahogy régen hívták mind mind visszaidézte az első és egyetlen ThinkPad-et ami a kezembe volt, és az nem ma volt ugyanis talán még win95 sem volt rajta, de a Wolfeinstein 3D-t azon toltam.Szóval körülbelül itt megszületett bennem az elhatározás, hogy ha már Dell-re nem lesz pénz (pedig az volt a nagy favoritom), akkor Lenovo-t veszek. Szerettem volna rendes videoprocesszorral szerelt változatot venni, de sajna az ilyen modellek 150-180e felett kezdődtek, úgyhogy maradt az Intel fos. A másik, hogy a ThinkPad-ek is drágák, úgyhogy ez nem az, szóval nincs rajta little red point, ami még nem lenne gáz, ha a tapipadja nem valami Alps fos lenne, amit egyszerűen semmilyen driver verzióval nem tudok használhatóvá tenni, na de előbb lássuk a konfigurációt.

Sidari – Sötét hegyi utakon

Helyi idő szerint hajnali kettőre valahogy csak megérkeztünk Korfura, azon belül pedig Sifari, de nem volt egyszerű. Hosszú nap van mögöttünk. Nekem konkrétan fél hatkor kezdődött, mikor is ébresztett az óra, felkeltettem kedvesem és kikísértem a Nyugatiba. Könnyes búcsú aztán mire hazaértem, jöhetett a lázas készülődés. Voltam boltban, dm-ben, gyógyszertárban, apám meg volt tescoban bőröndért. A reptérre 4re vártak, a taxit negyed 4re kértük, de már 3kor ott volt és valami különös okból hirtelen mindenki felkapta a cuccát és és elindult. Még jó, hogy előtte már minden zipzárt behúztunk, így remélhetőleg semmi fontos nem maradt otthon.

Orvosok

Megbecsült szakma, szép hivatás. Több év kínkeserves tanulás és a tapasztalatszerzés után sem elég a tudás amire szükségük lehet, ha tényleg gyógyítani akarnak. Tiszteljük és féljük őket. Hajlandóak vagyunk mélyen a zsebünkbe nyúlni abban a reményben, hogy ezzel nagyobb az esély a gyógyulásunkra, ugyanis nincs más választásunk. Nekik adatott meg a tehetség, hogy minket életben tartsanak minden áron és ezt el is várjuk tőlük. Ennek ellenére mégis úgy érzem teljesen feleslegesen. A következő sorok bántóak lehetnek, aki nek inge nyugodtan vegye magára.

Szlovákiai szakmai gyakorlat I.

Annak ellenére, hogy van a szállodában netkábel és ide vannak írva az IP címek, meg minden, kénytelen vagyok papíralapú segédeszközt igénybe venne a naprakész blogoláshoz. A téma pedig nem más, mint a szlovákiai szakmai gyakorlat, mely a 3 hetes kötelező gyakorlatból kivált majd egy hetet és mely amúgy kötelező minden nukleáris technika modulosnak, de tekintsük inkább egyfajta beavatási kirándulásnak. Jó, tudom ez hülyeség és nem enyhíti a szívás mértékét, de jól hangzott a fejemben.

Cselló hangolás

Eredetileg valami hosszú nettörténettel akartam kezdeni, hogy milyen internet kapcsolataink voltak, de maradjunk a jelenleginél. Ahogy a címből is kiderülhet UPC-s internetünk van, abból is a jelengleg elérhető legnagyobb csomag. 8000 aranyforintért 25/3 Mbit. A dolog úgy jött, hogy mikor kezdtük akkor még ez a csomag volt a legkisebb, az évek során pedig egészen 10/1-ig emelkedett amikor a 10/2-es váltás már nem járt automatikusan. Ez már eleve felbosszanthatott volna egy-két ügyfelet, de ha mégsem akkor mondom tovább. Nem csak, hogy nem járt a 10/2-es gyorsítás, de egyszerű, interneten elintézhető, kedvezményes váltás az új csomagokra csak felfelé volt lehetséges, márpedig csak a mostanra 25/3 volt feljebb. Jól van, gondoltam eddig 8900 volt, most 8000 lesz és 2x gyorsabb legyen.