Osztálykirándulások I.

Reggel nosztalgikus hangulatba kerültem és amúgy is rég fontolgattam már, hogy mementoként felidézem mindazt ami az osztálykirándulásokból megmaradt. Egyik este frankón el is kellett gondolkodnom, hogy merre is jártunk a hat év alatt és egy csomót gondolkoztam azon, hogy hova tűnt két nyári kirándulás, de végül abban maradtam magammal, hogy akkor születhetett az ofőm első és második gyereke ezért nem mentünk sehová.

Távvezérlés

Az utóbbi időben rá vagyok kattanva a mobilitás témára olyan szinten, hogy a gépemet szeretem távolról irányítani. Köszönhető ez annak is, hogy cucc amit melóban hegesztek, a pilot időszakban rendelkezni fog 3G kapcsolattal és remélhetőleg azon keresztül vezérelni és javítani is tudjuk majd. A lényeg, hogy Linux-on ez relatíve egyszerű. Feltelepítjük az Opensshd-t és máris biztonságosan elérhetjük a konzolt bármikor. Windows-on azonban nem ennyire egyszerű a helyzet és nem is biztos, hogy elég annyi szolgáltatás amit az ssh nyújt, úgyhogy egy-két új dolog után néztem.

Videók telefonra

Időnként megpróbálkozom vele, időnként sikerül is, de legtöbbször a tökéletes kombó feledésbe merül. Ez történt most is, amikor cucc kivételes 2 óránál többet hagyott foglalkozni a problémával. A legtöbb mobil leírásából ugyanis olyan alapvető információk hiányoznak a témával kapcsolatban, melyek nélkül marad az órákon tartó próbálkozás.

XIII. vizsgaidőszak

Fura, mire odáig jutok, hogy végre van időm meg energiám blogot írni, addigra elmegy a kedvem és elfelejtem mit is akartam. Pedig nem rég elhatároztam, hogy gyakrabban fogok írni. Nem annyira, mint amikor elkezdtem, de gyakrabban. Nem azért, hogy több hülyeség legyen a neten, hanem hogy valami megmaradjon, mert már elkezdtem azt észrevenni, hogy nem túl távoli emlékek is összefolynak. De beleolvasok valamelyik régi bejegyzésbe és újra előttem van az egész. Persze jobb lett volna csak a szép dolgokról írni és a rosszat elfelejteni, de ez sose ment. Leírni mindig egyszerűbb a rosszat, a jót pedig természetesnek venni. Amúgy nem sok érdekességgel szolgálhatok. A címet is csak azért választottam, mert nem jutott eszembe más amivel az elmúlt időszakot leírhattam volna.

Karácsony–második menet

Miután lement otthon a hivatalos ünnep, eljöttem cucchoz, hogy vele is ünnepeljünk egy kicsit. A vonatút vicces volt, mert a vagonok tetejéről, a menetszéltől zuhogó hó olyan hatást keltett, mintha a legnagyobb hóviharban mennék, aztán amikor már nem volt a tetőn akkor egyértelmű volt, hogy hóviharban megyünk. Végig minden fehér volt. Fúj de giccses. 53 percet késtünk. Gondoltam gyorsan visszaváltom a pótjegyet és már megyek is tovább a következő következő vonattal, de sajnos meg kellett tudnom, hogy ez már nem így megy. Régen ugye utazás után egy napig még a pénztárban visszaadták a pótjegy árat ha az IC 30 percnél többet késett, de úgy látszik ez már nincs így, ugyanis a pénztárban pénz helyett csak egy panaszbejelentő lapot nyomtak a kezembe mellyel ha elég kitartó vagyok 2-3 hét után visszakaphatom azt a súlyos 360 Ft-omat amit az IC kényelmére szántam. Hát elég valószínűtlen. Azért a pénztáros még megjegyezte, hogy feltétlenül x-eljem be, hogy kézpénzben akarom a visszatérítést, különben valami szar ajándékutalványban kapom meg.

Xmas loot

Írok karácsonyi posztot, úgyis régen volt már karácsony. Több éve az a programom, hogy a 23át valami partival kell tölteni, hogy aztán 24-én kellően leszedálvase tudjon felizgatni, mint egyeseket akik túl komolyan vesziik a karácsonyi készülődést és reggel 9től nyomatják a banzájt.De idén másképp alakult. Az összejövetelt 22-ére szervezték és még jól meg is fáztam. Szóval nem volt pia csak tea.

Elveszett történetek

Ma azon gondolkodtam, hogy egy csomó olyan undorító pletyka szintű dolog van, melyet az emberek olvasnak nap mint a szennyebbnél szennyebb napilapokban, amikbe a seggemet se törölném, de olyan pletykák meg sehol nincsenek melyek engem érdekelnének. Gondolok én olyasmire, hogy például hogy nem jelenik meg semmilyen csapattól egy sorozat negyedik része. Miért csak az ötödik után kerül elő, valami noname feltöltőtől nuku felirattal. MIért van az, hogy egyszer az egyik ad ki egy részt, egyszer a másik. Megy a verseny vagy letárgyalják? Hova tűnnek a zenék, melyeket sohasem hallgattak meg?

Ahhoz képest, hogy a szennyet milyen könnyen magához tudja venni az ember, az igazán jó dolgokért meg kell gebedni és néha sikertelenül. Hogy lehet az, hogy míg egyik scene-nek vannak standardjai, megbízhatóak, addig a másik scene-nek igazából nincs is scene-je. Annyi szar van az interneten, miért nincs minden?

Mindegy, nézzetek bele a Tower Prep-be. Tisztára Walt Disney középső sorozat hangulata van. Meg ne nézzetek annyi tv-t és hallgassatok sok zenét. Amúgy csak kiakadtam, hogy ma estére mindenki megint Stohl-on lovagol, mintha saját maguk lennének az ártatlan szende szűzek, ő meg a pedomaci. Meg el van telve, hogy a tv közvetítsen erkölcsöt, meg értéket, meg stb… Ja csak akkor min szórakozna a dolgozó nép amikor fáradtan hazaesik adózás után. Ha azt akarod, hogy a kölyköd értelmes emberként nőjön, te leszel kénytelen neki értékeket közvetíteni, már ha akad benned elég nafta a feladathoz, ne várd hogy mások megteszik helyetted és akkor talán a elkövetkező generációknak nem ezen a szarkupacon kell majd felnőniük.

És igen, most keméyn vagyok, mert hajnali 3 van és dubstep-et hallgatok és éhes vagyok és szívbajom van és visszajár és nem tudom miért amikor azon kívül, hogy fingom nincs mi lesz holnap, jól vagyok.

Mielőtt 0×19 leszek

Azelőtt gondoltam írok valami még gyorsan jelzésként az ismerősöknek a holnapi napra. Nem is igaz. Valójában azért írok mert már annyira tele van a tököm és mert épp lógok oprendszerek előadásról és gondoltam ez egy jó alkalom. Amúgy egy órát késtem volna, ezért nem mentem már be. A diák majd fenn lesznek a neten, értelmeset meg amúgy sem mondd a csávó. Kicsit hasonlít Sólyomra a BME-ről. Legalább úgy képes elkalandozni mint, de azért őt legalább a diái visszakényszerítik. Persze semmi konkrétum nincs a diákon, remélem ez vizsgán is így lesz. Ha sikerülne jó hosszú bejegyzést írnom akkor valószínűleg a gyakorlatot is kihagyom, ami meg azért nem baj, mert mindig késik, aztán 10 percben vázolja, hogy jövő hétre gyakoroljuk a rendszerhívásokat C-ből. Kicsit nagyobbra tartanám, talán megkérdezném tőle, hogy egy socket-es programban hogy kell a második SIGPIPE-ot lekezelni, mert olyan mintha csak egyet lenne hajlandó.

Homok

A mai napra maradt a hajókirándulás, a szervezett programok közül. Valószínűleg az ingyen pia miatt, erre jöttek a legtöbben. Két kis hajóval indultunk útnak, hogy megnézzük a kőfejtők szigetét és a Badija-i kolostort. Persze megint egy kolostor, megint valami egyházi épület, mint általában. Olyan mintha a világon semmi értelmeset nem építettek régen, csak templomokat. Ráadásul mindegyik ugyanolyan. Vagy nagyon nagy és nagy díszes, vagy kicsi és szegény. Mondjuk a mostari templomra tényleg kíváncsi lettem volna belülről, de oda meg nem mentünk be.

Szent Illés a csúcson

Hát a tegnapi nap bebaszott, akkor ez a nap rücskös dákóval kúrt seggbe. Nem is tudom, hogy gondoltuk komolyan, hogy a félsziget legnagyobb hegyének meglátogatása jó buli lesz, de bedűltünk, befizettük és nem volt visszaút. Az első fél óra nagyon kényelmes volt. Annak ellenére, hogy még szinte csukva volt a szemem az aszfalt úton igen gyorsan feljutottunk az apátságig, ami mellett volt Orebic egyetlen temetője, mely arról volt híres, hogy sok tengerész kapitány dinasztiának nyújtott végső nyughelyet.